Lady Gaga új albumát már a fél világ türelmetlenül várta, hiszen nincs olyan ember a földön, aki ne ismerné az énekesnőt. Érdekes, hiszen még csak most jelent meg a második nagylemeze. Mint azt bizonyára sokan tudjátok, a hölgy sikerét a The Fame, míg szélesebb körben való elismertségét a (minden túlzás nélkül) nemzetközi popzenét forradalmasító és az új '10-es évek fő zenei alapköveit lerakó The Fame Monster című cédéjének köszönheti, ezért fordulhatott az elő, hogy most olyanok is odafigyelnek Gagára, akikhez egyébként nem áll közel a mainstream műfaj.
A nagy kérdés tehát adott, vajon sikerül az énekesnőnek ezt az eszméletlen sikersztorit folytatnia? Ideje volt rá bőven, a tavalyi turnéja alatt folyamatosan írta az új dalokat és ahogy egy interjúban is nyilatkozta, ha rajta múlt volna, akkor már 5 hónapja a boltok polcain lenne a Born This Way. Valószínűleg azért kellett eddíg várni, mert a lemezt egy eddíg még soha nem látott méretű kampány előzte meg, mely kezdődött a tavalyi MTV Video Music Awards-on, majd folytatódott azzal, hogy gyakorlatilag kitapétázták New York utcáit plakátokkal, Gagás extrákkal turbózták fel a FarmVille-t, az egész világon az énekesnő folyik a rádióból és a tévéből, ráadásul május 17-én világszerte a nevével fémjelzett Metropol különszámot osztogattak a nagyvárosokban, mely közel 20 nyelven jelent meg és kb. 23 millió emberhez jutott el.
Mindezek után mindenki valami igazán nagy durranásra számított, amivel Gaga még inkább belevési nevét a zene nagykönyvébe. Sokan már a megjelenés előtt egyenesen az évtized legjobb albumának kiálltották ki a Born This Way-t. Ehez képest a végtermék nem egészen úgy sikerült, mint ahogy azt a többség várta. A hangzás sokkal keményebb lett a The Fame Monster-énél, több gitár és orgona elemeket lehet felfedezni és észrevehetően sokkal több effektet használtak. Kevésbé feltűnő, ám fontos különbség még, hogy a korábban védjegynek számító "dadogás" már szinte egyik dalból sem köszön vissza és hogy a The Fame Monster változatos és színes ütemeihez képest az új számok sokkal monotonabbak lettek. Összességében olyan, mintha a metál, az electro és templomi zene legjobb elemeit összekeverték volna a '80-as, '90-es évek nagyjainak himnusszá vált slágereivel, mindezek eredménye pedig egy rendkívül hallgatható, pörgős, szabadságot, elfogadást és egy nagy adag őrültséget hírdető anyag lett, mely nyomokban Whitney Houstont, Madonnát és más múlt századi legendás popdívát tartalmaz.
Az első két szám a Marry The Night és a Born This Way, mely az énekesnő gyerekkorát és eddígi életét mutatja be. Előbbi egy tökéletes kezdő dal, egy fantasztikus szintetizátoros nyitány után sötét, de mégis csilingelő és ezáltal harmonikus ütemeket kap a hallgató. Nagyon érdekes, hogy az album címadó dalát már január óta hallgatja a nagyközönség, (támadták is elég hevesen) de az egész lemez kontextusában valahogy sokkal jobban átjön az üzenet és sokkal kevésbé tűnik egy erőltetett wannabe himnusznak. Ugyanez igaz a Judas-ra is, mely egy sokkal erősebb és különlegesebb dalnak tűnik az egész lemezt figyelembe véve. A következő, Government Hooker szerintem az egyik legjobb dal a lemezről, operába illő nyitánnyal kezdődik melynek egy agyszétszedő beat lép a helyébe szexuálisan túlfűtött szövegekkel és néhol elég erősen torzított vokállal.
Az Americano egyértelműen az Alejandro sikerei miatt íródott, tipikus latinos ütemeket felvonultató, diszkós elemekkel megbolondított dal, szemben a Hair-rel, ami egy techno ballada hangsúlyos szaxofon betéttel. Gaga több helyen nyilatkozta, hogy ez az egyik kedvenc száma az új lemezről, melyben önmagát a hajához hasonlóan szabadnak értelmezi és szerintem ez az üzenet remekül illik a dal vidám, szabadságérzetet sugárzó hangulatához. A Scheiße ehez képest egy rendkívül agresszív, karakteres dal, melynek remixe tavaly a Mugler divatmárka egyik divatbemutatóján debütált, ahol egyébként az énekesnőt először láthattuk modellként a kifutón. Az album verzió nem tér el nagyban a remixtől, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a "szart" már tavaly is rendkívül pozitívan fogadták a kritikusok és a rajongók egyaránt.
A Bloody Mary egy rendkívül fülbemászó, nyugodt kis ballada, mely kitűnően ellensúlyozza a többi dal vibrálását. Külön kiemelném az utolsó refrén előtti átkötő részt, melyben egy férfi kórus zengi Gaga nevét, ami nekem nagyon tetszik. Ezek után jöhet egy nagyon intenzív, torzított gitárral tűzdelt dal, mely hangzásilag leginkább a '80-as évek diszkós pop slágereit akarja utánozni, és megtudhatjuk belőle, hogy az énekesnő saját bevallása szerint (is) egy igazi Bad Kid. A Highway Unicorn egy torz csillámporos kis töltelék dal, mely olyannyira nem hagyott bennem mély nyomot, hogy el is felejtettem volna írni róla, ha nem lenne előttem a teljes tracklist és bár a Heavy Metal Lover sem egy nagyon jelentős dal, viszont sokkal inkább passzol Gaga karakteréhez és egyébként engem nagyon emlékeztet a The Monster Ball Tour átkötő videói alatt hallható fantasztikus remixekre. Az album idő közben egyre inkább lelassult, ütemességét az Electric Chapel dübörgő basszusaival nyeri vissza, melyben a hangsúlyos szerepet kap (címéhez hűen) a templomi harang, az orgona játék és az elektromos gitár is.
A You and I című dalt már nagyon sokszor, sok helyen hallhatta a közönség és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez lett a Born This Way album legnagyobb mellényúlása. Az igazi érzelmekkel teli rock balladára rá sem lehet ismerni, mert az album verzióban a végletekig lesterilizálták és ezzel szerintem teljesen tönkretették Gaga - saját bevallása szerint - legjobb számát, amit valaha írt. Az Edge of Glory remekül zárja ezt a zeneileg vegyes, ám mégis remek egységet alkotó sort a maga pumpáló basszusával és az első hallásra idegesítő, de aztán valahogy kellmesnek tűnő szaxofon szólójával. A lemez speciális kiadása tartalmaz még három dalt, például a Black Jesus † Amen Fashion-t, ami bár egy kicsit Madonnás, de ettől függetlenül egy rendkívül jól összerakott és táncolható felvétel lett. A The Queen a Highway Unicorn-hoz hasonlóan egy olyan töltelék dal lett, amely ha nem került volna fel a lemezre, akkor szerintem senki nem hiányolta volna. A harmadik bónusz szám, a Lee McQueen emlékére írt Fashion of His Love teljesen érthetetlen és sajnálatos módon két '80-as évekbeli sláger egy az egyben való lemásolásából és összegyúrásából született, nevezetesen Whitney Houston I Wanna Dance With Somebody-jából és Cyndi Lauper Girls Just Wanna Have Fun-jából, de a Born This Way refrénjének a dallama is fel lett használva benne.
Összességében a Born This Way egy nagyon erős lemez lett, de a különleges énekesnő eddígi pályafutásának nem ez a remekműve. Lady Gaga eddíg egy polihisztor volt. Ahogy azt már írtam, a The Fame Monster-rel olyannyira magasra tette a mércét, hogy azt nagyon nehéz lett volna felülmúlni és sajnos a Born This Way-jel ez szerintem nem sikerült. Ez nem az új '10-es évek zenéje, ez egy 20-30 évvel ezelőtti korszak leporolt, itt-ott felújított zenéje, melyből az énekesnő és a Haus Of Gaga ugyan kihozta a maximumot, de egy teljesen másik irányba kellett volna elindulni ahoz, hogy valóban ez legyen az évtized legjobb lemeze. Nem mondom, hogy a Born This Way rossz, mert egyáltalán nem az, meg persze ízlések és pofonok ugye, de nincs meg benne az a kis plusz, amire mindenki várt és ami Gagát azzá tette, ami. Természetesen ettől függetlenül az egészen biztos, hogy az album óriási siker lesz, már csak a Lady Gaga név miatt is. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy rekord időn belül platina lemez lesz, és az eladási- és slágerlisták élén lesz világszerte, meg hogy majd az új turnén több millió szörnyecske fogja torka szakadtából üvölteni az addígra kultikussá váló szövegeket, sőt abban is biztos vagyok, hogy az évtized albuma Lady Gaga nevéhez fog majd fűződni, de én jelenleg úgy gondolom, hogy az nem a Born This Way lesz.
Ezután próbálni mentünk, ahol próbáltunk felvenni (értitek a szóviccet) egy új dalt, de aztán rájöttünk, hogy nem tudjuk, de aztán rájöttünk hogy mégis. Így hát felvettük és egész jó lett. Sőt nagyon jó, ahoz képest, hogy konkrétan lófasznyi technikánk volt hozzá.
A csipet-csapat Tádé nélkül, de Bogival kiegészülve ezután átjött hozzám. Ittunk finom teát, meg meghallgattuk az új dalt, aztán csináltam zsombinak lakkfilccel egy tetoválást és szerintem tök jó lett... :)
Ásen szavával élve kaptam egy "pücüt". :) Na, komolyra fordítva a szót, kaptam egy új játékszert és nagyon-nagyon örülök neki. Nagyon régi vágyam volt egy hordozható gép, hiszen a banda miatt is kell, meg azért suliba sem árt meg ha elutazunk valahova akkor is kell a megszokott munkafelületem és most, kihasználva egy kínálkozó lehetőséget megvettük életem első laptopját, egy 13 colos MacBook Pro -t.
Szuper érzés volt elhozni a boltból és végigmenni vele az utcán. Egyébként a boltban Lady Gaga szólt, mint kiderült az egyik eladó lány iPhone -járól. Éééés láttam hogy már itthon is lehet kapni a HeartBeat -et, a Gaga által tervezett fülhallgatót. Elég húzós ára van, huszonvalamennyi, de karácsonyi ajándéknak (vagy csak úgy) tökéletes lenne NEKEM!! :D Majd meglepődök... ;)
Úristen ez a mai nap nagyon megviselt lelkileg, de remélem minden jó lesz. Reggel félelmetesen jó kedvem volt. Kaptam egy e-mailt, hogy tegnap technikai hiba miatt nem tudtam megvenni a Lady Gaga koncertjegyet, de a hibát elhárították, szóval ma minden további nélkül megrendelhetem és persze elnézést, amiért baszakodtak. Ez már feldobta a napom, rögtön be is jelentkeztem a Tex weblapjára, ahol láttam, hogy csak egyszer lehet bejelentkezni, és csak kártyával lehet fizetni. Na mondom, bazdmeg, mert nincs a kártyámon ennyi pénz... Régóta vártam egy átutalást, ami már hetek óta késik, de azért reménykedtem és megnéztem, hogy megjött-e már és igen, megjött! :D Nagyon megörültem, meg is rendeltem a jegyet, és anyukám még ma átutalta a jegy árát, szóval ugyanannyi pénz maradt a kártyámon és még jegyem is van! :D Aztán még suli előtt beugrottam a West Balkánba, hogy megvegyem a mai Péterfy Bori koncertre a jegyet és szerencsére még volt elővételi jegy, szóval azt is megkaptam!
Mikor hazaértem örömmel láttam, hogy nagyon szépen halad a lakásfelújítás, eddíg nincs elcseszve semmi, szóval nagy baj már nem lehet. A szobám nagyon szép lesz, már teljesen megterveztem mindent, egyszóval a héten először voltam itthon a munkások mellett jókedvű.