Pár hete böngészgettem a Soundcloud-on, és rátaláltam egy dalra. Eleinte nem tetszett, mert azt hittem, hogy ez is csak egy újabb dubstep dalocska valami beképzelt play gomb huszártól, de aztán, ahogy hallgattam, realizáltam, ez valami más, ez valami jobb. A hangszerelése az amerikai nyári slágerekéhez hasonló, azonban nem azokat az elcsépelt akkordmeneteket használja, mint amire 10-ből 9 Lady Gaga dal épül, az énekes hangját nem húzkodták rommá autotune-nal, és a szövege sem olyan, hogy egy német tagozatos diszlexiás majom is megérti. Mondom, ez valami jobb, ez valami más... 

Talán ha minden pop dal ilyen lenne, akkor ma nem lenne akkora szakadék a mainstream és az underground között. Én nagyon rákattantam, remélem nektek is tetszik.

Bár a műsorotok kertévés viszonylatban nem olyan rossz (mondjuk a TV2 halálhíradóját nem nehéz lekörözni), felhívnám a figyelmeteket három dologra!

1) Ha "drogokról" beszéltek, akkor ne említsétek egy füst alatt a heroint és a füvet. "Drogcsempészt fogtak a rendőrök" helyett "Kokaincsempészt fogtak a rendőrök", "Bedrogozva gázolt" helyett "Narkotikumot fogyasztott a gázoló", "Zámbó Jimmy fia rendszeresen drogozott" helyett pedig "Zámbó Jimmy fia rendszeresen füvezett". Nem olyan nehéz, ugye? Apropó...

2) A híradó nem bulvármagazin, az X-Factor ápoltjait, a két csatorna műsorvezetőit, és a többi celebecskét, akinek éppen kell egy kis reklám, hagyjuk meg más műsoroknak, például a Fókusznak.

3) Szép dolog a jótékonykodás, fontos felhívni az emberek figyelmét a nehéz helyzetbe kerültekre, azonban a híradó nem segélyszolgálat, meg különben is, ebben az országban lassan már mindenki rászoruló. Az ilyen jó célú, ám alapvetően nem közhasznú dolgoknak is inkább egy esti magazin műsorban lenne a helye.

Tudom, hogy a nézettség a legfontosabb, és hogy az általam az utóbbi két pontban kifogásolt jelenség úgy ragasztja a tabloid függő nyuggerek tekintetét a képernyőre, mint a hollandok az iPhone-t az utcakőre (az első pont pedig szimplán csak balfaszságra utal), de most, hogy van egy második csatornátok, melyen a híradó egy késői műsorsávba került, igazán megtehetnétek, hogy az esti híradó konzerv anyagai helyett részletesebb, objektívebb, és kevésbé parasztvakítós riportokat rakjatok össze az RTL II nézőinek. Ilyen szempontból a TV2 késő esti hírműsora (legalábbis pár éve biztosan, nem tudom, hogy most milyen) simán elanyáz(ott volna?) titeket.

Igazából nem bízom benne, hogy eljut hozzátok ez a levél, vagy hogy bármin is változtatnátok, csak elegem volt már abból, hogy ezzel a szarral szennyezitek az emberek agyát, és ez a pár gondolat úgy kikívánkozott belőlem. 

Üdvözlettel,
Kocsis András

Az elmúlt egy-két évben elszaporodtak a 'kéccázaspizzázóknak' gúnyolt vendéglátóegységek. Ahogy ezt a nevük is mutatja, ezeken a helyeken 200 forintért lehet kapni kisebb-nagyobb, finom és minőségi, vagy rossz és gagyi pizzaszeleteket. Nem újkeletű ez a dolog, ám az ilyen éttermek közül talán az eddigi legjobb csak 2011 decemberében nyílt meg a Szent István körúton, a Vígszínház tőszomszédságában. A Szelet! mind ízvilágában, mind stílusában messze körözi a korábbi helyeket, ráadásul a jövőben várhatóan láncolattá bővül a már most rendkívül népszerű márka.

Már nagyon vártam a The Asteroids Galaxy Tour új albumát, az ‘Out Of Frequency’-t, egyrészt azért, mert az előző, ‘Fruit’ valami egészen zseniálisra sikeredett és az elmúlt pár év zenei felhozatalát tekintve újszerű és különleges volt, másrészt pedig azért, mert a lemez két előfutára, a ‘Major’ és a ‘Heart Attack’ nagyon ígéretesnek tűnt. Maga a lemez rendkívül jól sikerült, hozza a várt színvonalat és tele van fantasztikus felvételekkel, bár egy kicsit csalódott vagyok, mert másra számítottam.

Az ‘Out Of Frequency’ a bandára jellemző, hetvenes éveket idéző, pszihedelikus pop stílus határain belül marad, ami valljuk be, egyáltalán nem egy tág fogalom, ám mégis sikerült elődéhez képest egy merőben újfajta hangzást felmutatnia. Egyszerűbbek, itt-ott könnyedebbek a dallamok, nincs meg az a “beszippant és magában tart” érzés, ami a ‘Fruit’ majdnem összes számára igaz volt, valamint a trombita és a különböző kisebb ritmushangszerek (kolomp, csörgő stb) eddigi dominanciáját átvették az elekromos eszközök, a szintetizátor és a gitár. Ennek következtében kevésbé lett markáns a dallista, de vannak bőven slágergyanús szerzemények, mint például az első EP, a ‘Heart Attack’ vagy a lemez előfutára, a ‘Major’. Nekem személy szerint nagyon bejön a címadó ‘Out Of Frequency’, a ‘Cloak And Dagger’, a korong talán legelszállósabb dala, a ‘Theme From 45 Eugenia’ és a ‘Suburban Space Invader’ is.

Ugyanakkor, amikor először meghallgattam a lemezt, egy kicsit csalódott voltam. Bár az ‘Out Of Frequency’ önmagában egyáltalán nem rossz, sőt, két nap alatt nagy kedvencemmé vált, a ‘Golden Age’ és a ‘Around the Bend’ világméretű sikerei után sokkal inkább valami, az előző lemezhez hasonlóra számítottam. Ha ezzel az anyaggal nem első sorban a rajongók kielégítése volt a cél, hanem a dán banda a ‘Fruit’ sikereit akarja megismételni (gondoljunk csak a reklámszerződésekre a Heinekennel és az Apple-lel, vagy az amerikai és európai turnéra), akkor talán egy kicsit mellényúltak.

Ettől függetlenül a hippi korszakot idéző zenéjével a The Asteroids Galaxy Tour csillaga fényesen beragyogja az európai zenei élet egét és az ‘Out Of Frequency’ méltó, bár talán egy kicsit lightosabb folytatása lesz az elmúlt pár év diadalmenetének.

Megjelenés: 2012 január 31.