Jézusom, a tegnapi egy nagyon fárasztó, de örömteli nap volt. Reggel megkaptam a hír, hogy a LadyGaga.hu társszerkesztője vagyok, ami nagyon jó. Ennek örömére mosolyogva indultam el itthonról. :) A Deákon találkoztam Zsombival, Esztivel meg Tádéval, a baj csak az volt, hogy addígra már véresre törte a cipő a lábamat, ezért el kellett csoszogni a Rossman -ig, ahol vettem sebtapaszt. FELÜDÜLÉS VOLT!!! : D
Ezután próbálni mentünk, ahol próbáltunk felvenni (értitek a szóviccet) egy új dalt, de aztán rájöttünk, hogy nem tudjuk, de aztán rájöttünk hogy mégis. Így hát felvettük és egész jó lett. Sőt nagyon jó, ahoz képest, hogy konkrétan lófasznyi technikánk volt hozzá.
Az volt a legjobb, hogy Gergő (aki nagyjából olyan nekünk, mintha a zenei producerünk, menedzserünk, pszihológusunk, időjósunk és még egy csomó mindenünk lenne) azt mondta, hogy jó lett a dal.
A csipet-csapat Tádé nélkül, de Bogival kiegészülve ezután átjött hozzám. Ittunk finom teát, meg meghallgattuk az új dalt, aztán csináltam zsombinak lakkfilccel egy tetoválást és szerintem tök jó lett... :)
Ezek után a napot mi sem zárhatta volna jobban, mint egy nagyon ütős koncert émény, amit tegnap a the Grenmától kaptunk meg. Bár a tracklist rövidke volt, de még így is belefért egy Néni karaoke show, ahová ezúttal engem hívtak fel a színpadra és rajtam kívül csak egy csaj volt fennt, aki biztos nagyon izgult, mert nem lehetett hallani amit énekelt. Csongi azt mondta a koncert után, hogy nem volt még olyan, hogy valaki kivette volna a mikrofont az álványból és úgy énekelt volna, mert általában mindenki tök karótnyelt odafennt. :)
Hazaértem éjfél előtt, de cseppet sem voltam álmos, ezért nekiláttam filmezni. Megnéztem az "Egy Gésa emlékiratai" című filmet, ami nekem nem tetszett... Nem szeretem a japán kultúrát, egyedül a tetoválások és a különböző grafikák tetszenek, bár azok nagyon. 4 körül feküdtem le, és kb két órája keltem... Tudok élni, mit ne mondjak... : D