Múlt hét csütörtökön letudtam az emeltszintű angol érettséginek az írásbeli részét. Bár eléggé ráfeszültem a témára, örömmel kellett konstatálnom, hogy nem volt indokolt az aggodalmam, ugyanis a feladatsor nevetségesen könnyű volt. Leginkább a középszinthez tudnám hasonlítani, ugyanis olyan jellegű okosságok voltak, például a hallott szövegértésnél, hogy egy árat (80 font) kellett felismerni, vagy például az írásnál írni kellett egy baráti levelet arról, hogy el akarsz menni hegyet mászni. Persze, voltak nehezebb feladatok is, és még a nagyon egyszerűnek tűnő kérdések is pár helyen becsapósak voltak, de összességében az adott négy óra bőven elég volt ahhoz, hogy mindennel végezzek.
Nagyjából emlékeztem a válaszaimra, ezért az idő közben az Oktatási Minisztérium (vagy ők most éppen hogy is hívatják magukat?) által publikált javítókulcs alapján kijavítottam a dolgozatomat. Mivel azért sok dolog már kiment a fejemből, az íráskészség rész elbírálása pedig teljesen szubjektív, nem tudtam még a pontos eredményt kikalkulálni, azonban optimista becslés alapján 80, a legrosszabb esetben pedig 60 százalékot értem el. Idén elsősorban nem a jegyre megyek, hanem arra, hogy kapjak egy nyelvvizsgát, ami 60% után jár. A szóbelim mindenképpen fel fogja húzni az írásbelim eredményét, hiszen angolul rizsázni gyakorlatilag folyékonyan tudok bármiről, ha előtte egy kicsit rákészülök (=megiszom pár felest...), úgyhogy egyelőre úgy néz ki, hogy minden jól alakul. :)
Sokkal neccesebb volt azonban a média (idén csak ebből a két tárgyból érettségizem). Egy projektfilmet, hozzá egy munkanaplót, valamint egy elemző esszét kellett készítenem, a teljes beadott munkámat amúgy hamarosan publikálom majd valahol (valószínűleg itt is). A tényleges munkát kb. egy hónappal a határidő előtt kezdtem el, az esszéhez az utolsó nap láttam hozzá, ráadásul a végét egy fénymásoló szalonban írtam meg, úgy, hogy közben már nyomtattam, amit lehetett, szóval eléggé feszített volt a tempó. Az utolsó héten már csak 3-4 órákat aludtam, a határidő előtti napon pedig mindössze egyet. Fizikailag és mentálisan is kurvára megterhelő volt, azonban furcsamód, hiányzik.
Hiányzik a pörgés, hogy folyamatosan dolgozni, alkotni kell, hiányzik a rohangálás, hogy időre minden a helyén legyen. Amióta elkészültem a beadandó projektmunkákkal, furcsán űrt érzek az életemben. Szükségem lenne egy olyan kreatív tevékenységre, amely korlátlanul (és ezért nem jó erre a KERET projektem, mert ott saját magam és a többiek elé állított formai követelmények alapján dolgozunk) teret engedhetne nekem arra, hogy valami jót alkothassak. Már tervezek pár fotózást a nyárra, de ez még mindig nem elég. Szeretnék forgatni egy filmet... Még nincs semmi ötletem, de nem is erőltetem a dolgot. Ha jön valami iseni szikra, akkor megragadom, és ha elég jó, akkor megpróbálok valami élvezhetőt csinálni belőle.
Egyébként annyi minden történt/történik velem, úgy érzem, hogy újra blogolnom kell, hogy kiírjak magamból minden élményt, tapasztalatot, vagy benyomást, ami ért a világból. Ha ez a gondolat a közeljövőben is marad, akkor sokkal személyesebb hangvételű posztokat fogok írni, valószínűleg gyakrabban.
Ezután próbálni mentünk, ahol próbáltunk felvenni (értitek a szóviccet) egy új dalt, de aztán rájöttünk, hogy nem tudjuk, de aztán rájöttünk hogy mégis. Így hát felvettük és egész jó lett. Sőt nagyon jó, ahoz képest, hogy konkrétan lófasznyi technikánk volt hozzá.
A csipet-csapat Tádé nélkül, de Bogival kiegészülve ezután átjött hozzám. Ittunk finom teát, meg meghallgattuk az új dalt, aztán csináltam zsombinak lakkfilccel egy tetoválást és szerintem tök jó lett... :)