Szóval megjelent a várva várt Marry The Night klip. Tegnap este kiszivárgott, ma éjfél után már elérhető volt az E! News oldalán, végül dél körül a VEVO-ra is felkerül a 13 perces rövidfilm. Igen, ezt már talán lehet rövidfilmnek nevezni, hiszen Lady Gaga megcsillogtatta elképesztő rendezői, és egyedi színészi képességiet is. Az első 9 percben, amíg nem volt zene ez olyannyira jól sikerült neki, hogy a fennmaradó részt akár ki is hagyhatták volna. A klip utolsó harmada egy kicsit monoton és közhelyes, de még így is lehet, hogy ez az énekesnő legjobb klipje.

Ez volt a Lady első rendezése, és azt kell mondanom, hogy megy neki a dolog. Első látásra szembetűnik, hogy nagy hatással volt rá Stanley Kubrick, hiszen Gaga is előszeretettel alkalmazott például elnyújtott, hosszan tartó snitteket, de mégsem lett olcsó utánzat szaga a dolognak, sőt, a végeredmény művészileg rendkívül értékesre sikeredett. A cselekmény (egy nő útja a hírnév felé) alapötlete önmagában nem lenne egy nagy kunszt, de a megvalósítás ötletes és magával ragadó lett. Rendkívül tetszett, hogy pszichiátriai kezeltként mutatta be a kitörni vágyó előadóművészeket, és szerintem nagyon jól megoldották, hogy egy egész életpályát bemutassanak a film végére.

Egy-két jelenet azonban nagyon kilóg a sorból. Az "égő autók között énekelni és táncikálni" klisét már ezerszer ellőtték, ráadásul ezt egy versszakon és egy refrénen keresztül kitartani nem csak szimplán közhelyes, de unalmas is. A következő jelenet is meglehetősen furcsa, a tükrös próbateremben táncolás utoljára Madonnának sikerült jól, meg persze a Black Swan készítőinek, de mondjuk az már egy másik súlycsoport. A balettos rész viszont nagyon el lett találva, az első részből megmaradt kádas jelenettel együtt, ezeknek talán egy picit nagyobb hangsúlyt kellett volna kapniuk.

A legjobb részig azonban egészen a klip utolsó másfél pecéig várnom kellett. A cselekmény szerint ugye addigra Gagából, az őrült klinikai kezeltből befutott énekes válik, és a sztársággal együttjáró életmódjának egy-egy sokkoló vagy épp nevetséges epizódját sűrítették bele egy fantasztkus, pörgős montázsba, amelyet a dal végén egy a 2001, Űrodüsszeiához hasonló befejezés zár le.

Összességében nagyon tetszik a klip, sajnos nem tudom az egészre azt mondani, hogy tökéletes, pedig közel áll hozzá. Zavaró volt, hogy nagyon elkülönült a zene és a film, talán ha ezt úgy oldották volna meg, mint a 'Telephone'-ban, akkor egységesebb lenne az összkép. A Born This Way albumról egyértelműen ez a legjobb videó, azt nem merném kijelenteni, hogy mind közül ez lenne a csúcs, azt viszont igen, hogy a Marry The Night lesz akkora sláger, mint a Bad Romance, vagy a Poker Face, valamint azt is, hogy ez a klip fél év, egy év után sem fog eltűnni a süllyesztőben, mert van benne valami, ami a többi sztárocskának a klipjéből hiányzik, és ez az, ami Gagát olyan naggyá teszi.

Lady Gaga új albumát már a fél világ türelmetlenül várta, hiszen nincs olyan ember a földön, aki ne ismerné az énekesnőt. Érdekes, hiszen még csak most jelent meg a második nagylemeze. Mint azt bizonyára sokan tudjátok, a hölgy sikerét a The Fame, míg szélesebb körben való elismertségét a (minden túlzás nélkül) nemzetközi popzenét forradalmasító és az új '10-es évek fő zenei alapköveit lerakó The Fame Monster című cédéjének köszönheti, ezért fordulhatott az elő, hogy most olyanok is odafigyelnek Gagára, akikhez egyébként nem áll közel a mainstream műfaj.

A nagy kérdés tehát adott, vajon sikerül az énekesnőnek ezt az eszméletlen sikersztorit folytatnia? Ideje volt rá bőven, a tavalyi turnéja alatt folyamatosan írta az új dalokat és ahogy egy interjúban is nyilatkozta, ha rajta múlt volna, akkor már 5 hónapja a boltok polcain lenne a Born This Way. Valószínűleg azért kellett eddíg várni, mert a lemezt egy eddíg még soha nem látott méretű kampány előzte meg, mely kezdődött a tavalyi MTV Video Music Awards-on, majd folytatódott azzal,  hogy gyakorlatilag kitapétázták New York utcáit plakátokkal, Gagás extrákkal turbózták fel a FarmVille-t, az egész világon az énekesnő folyik a rádióból és a tévéből, ráadásul május 17-én világszerte a nevével fémjelzett Metropol különszámot osztogattak a nagyvárosokban, mely közel 20 nyelven jelent meg és kb. 23 millió emberhez jutott el.

Mindezek után mindenki valami igazán nagy durranásra számított, amivel Gaga még inkább belevési nevét a zene nagykönyvébe. Sokan már a megjelenés előtt egyenesen az évtized legjobb albumának kiálltották ki a Born This Way-t. Ehez képest a végtermék nem egészen úgy sikerült, mint ahogy azt a többség várta. A hangzás sokkal keményebb lett a The Fame Monster-énél, több gitár és orgona elemeket lehet felfedezni és észrevehetően sokkal több effektet használtak. Kevésbé feltűnő, ám fontos különbség még, hogy a korábban védjegynek számító "dadogás" már szinte egyik dalból sem köszön vissza és hogy a The Fame Monster változatos és színes ütemeihez képest az új számok sokkal monotonabbak lettek.  Összességében olyan, mintha a metál, az electro és templomi zene legjobb elemeit összekeverték volna a '80-as, '90-es évek nagyjainak himnusszá vált slágereivel, mindezek eredménye pedig egy rendkívül hallgatható, pörgős, szabadságot, elfogadást és egy nagy adag őrültséget hírdető anyag lett, mely nyomokban Whitney Houstont, Madonnát és más múlt századi legendás popdívát tartalmaz. 

Az első két szám a Marry The Night és a Born This Way, mely az énekesnő gyerekkorát és eddígi életét mutatja be. Előbbi egy tökéletes kezdő dal, egy fantasztikus szintetizátoros nyitány után sötét, de mégis csilingelő és ezáltal harmonikus ütemeket kap a hallgató. Nagyon érdekes, hogy az album címadó dalát már január óta hallgatja a nagyközönség, (támadták is elég hevesen) de az egész lemez kontextusában valahogy sokkal jobban átjön az üzenet és sokkal kevésbé tűnik egy erőltetett wannabe himnusznak. Ugyanez igaz a Judas-ra is, mely egy sokkal erősebb és különlegesebb dalnak tűnik az egész lemezt figyelembe véve. A következő, Government Hooker szerintem az egyik legjobb dal a lemezről, operába illő nyitánnyal kezdődik melynek egy agyszétszedő beat lép a helyébe szexuálisan túlfűtött szövegekkel és néhol elég erősen torzított vokállal. 

Az Americano egyértelműen az Alejandro sikerei miatt íródott, tipikus latinos ütemeket felvonultató, diszkós elemekkel megbolondított dal, szemben a Hair-rel, ami egy techno ballada hangsúlyos szaxofon betéttel. Gaga több helyen nyilatkozta, hogy ez az egyik kedvenc száma az új lemezről, melyben önmagát a hajához hasonlóan szabadnak értelmezi és szerintem ez az üzenet remekül illik a dal vidám, szabadságérzetet sugárzó hangulatához. A Scheiße ehez képest egy rendkívül agresszív, karakteres dal, melynek remixe tavaly a Mugler divatmárka egyik divatbemutatóján debütált, ahol egyébként az énekesnőt először láthattuk modellként a kifutón. Az album verzió nem tér el nagyban a remixtől, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a "szart" már tavaly is rendkívül pozitívan fogadták a kritikusok és a rajongók egyaránt.

A Bloody Mary egy rendkívül fülbemászó, nyugodt kis ballada, mely kitűnően ellensúlyozza a többi dal vibrálását. Külön kiemelném az utolsó refrén előtti átkötő részt, melyben egy férfi kórus zengi Gaga nevét, ami nekem nagyon tetszik. Ezek után jöhet egy nagyon intenzív, torzított gitárral tűzdelt dal, mely hangzásilag leginkább a '80-as évek diszkós pop slágereit akarja utánozni, és megtudhatjuk belőle, hogy az énekesnő saját bevallása szerint (is) egy igazi Bad Kid. A Highway Unicorn egy torz csillámporos kis töltelék dal, mely olyannyira nem hagyott bennem mély nyomot, hogy el is felejtettem volna írni róla, ha nem lenne előttem a teljes tracklist és bár a Heavy Metal Lover sem egy nagyon jelentős dal, viszont sokkal inkább passzol Gaga karakteréhez és egyébként engem nagyon emlékeztet a The Monster Ball Tour átkötő videói alatt hallható fantasztikus remixekre. Az album idő közben egyre inkább lelassult, ütemességét az Electric Chapel dübörgő basszusaival nyeri vissza, melyben a hangsúlyos szerepet kap (címéhez hűen) a templomi harang, az orgona játék és az elektromos gitár is.

A You and I című dalt már nagyon sokszor, sok helyen hallhatta a közönség és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez lett a Born This Way album legnagyobb mellényúlása. Az igazi érzelmekkel teli rock balladára rá sem lehet ismerni, mert az album verzióban a végletekig lesterilizálták és ezzel szerintem teljesen tönkretették Gaga - saját bevallása szerint - legjobb számát, amit valaha írt. Az Edge of Glory remekül zárja ezt a zeneileg vegyes, ám mégis remek egységet alkotó sort a maga pumpáló basszusával és az első hallásra idegesítő, de aztán valahogy kellmesnek tűnő szaxofon szólójával. A lemez speciális kiadása tartalmaz még három dalt, például a Black Jesus † Amen Fashion-t, ami bár egy kicsit Madonnás, de ettől függetlenül egy rendkívül jól összerakott és táncolható felvétel lett. A The Queen a Highway Unicorn-hoz hasonlóan egy olyan töltelék dal lett, amely ha nem került volna fel a lemezre, akkor szerintem senki nem hiányolta volna. A harmadik bónusz szám, a Lee McQueen emlékére írt Fashion of His Love teljesen érthetetlen és sajnálatos módon két '80-as évekbeli sláger egy az egyben való lemásolásából és összegyúrásából született, nevezetesen Whitney Houston I Wanna Dance With Somebody-jából és Cyndi Lauper Girls Just Wanna Have Fun-jából, de a Born This Way refrénjének a dallama is fel lett használva benne. 

Összességében a Born This Way egy nagyon erős lemez lett, de a különleges énekesnő eddígi pályafutásának nem ez a remekműve. Lady Gaga eddíg egy polihisztor volt. Ahogy azt már írtam, a The Fame Monster-rel olyannyira magasra tette a mércét, hogy azt nagyon nehéz lett volna felülmúlni és sajnos a Born This Way-jel ez szerintem nem sikerült. Ez nem az új '10-es évek zenéje, ez egy 20-30 évvel ezelőtti korszak leporolt, itt-ott felújított zenéje, melyből az énekesnő és a Haus Of Gaga ugyan kihozta a maximumot, de egy teljesen másik irányba kellett volna elindulni ahoz, hogy valóban ez legyen az évtized legjobb lemeze. Nem mondom, hogy a Born This Way rossz, mert egyáltalán nem az, meg persze ízlések és pofonok ugye, de nincs meg benne az a kis plusz, amire mindenki várt és ami Gagát azzá tette, ami. Természetesen ettől függetlenül az egészen biztos, hogy az album óriási siker lesz, már csak a Lady Gaga név miatt is. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy rekord időn belül platina lemez lesz, és az eladási- és slágerlisták élén lesz világszerte, meg hogy majd az új turnén több millió szörnyecske fogja torka szakadtából üvölteni az addígra kultikussá váló szövegeket, sőt abban is biztos vagyok, hogy az évtized albuma Lady Gaga nevéhez fog majd fűződni, de én jelenleg úgy gondolom, hogy az nem a Born This Way lesz.