Kőkeményen egy hete nem eszem húst, és úgy tervezem, hogy a jövőben sem fogok (sooooooo hardcore!!).

Azért döntöttem így, mert... igazából nem is döntés volt. Az egész még nagyon régen, 8-10 éves korom környékén kezdődött, amikor megtudtam, hogy tulajdonképpen mi is az a vegetarianiznizmus. Egyetértettem a vegákkal, de gyerekként még nem tudtam volna mit csinálni a húsevés ellen, viszont már akkor úgy voltam vele, hogy nem mennék el egy disznóvágásra, vagy bármilyen hasonló brutális vérontásra, melyet a mai társadalmunk valamiért bulinak tart, mert nem akarok bűnrészes lenni ártatlan és védtelen állatok megölésében. Ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább kezdett zavarni, hogy húst eszem, el is hagytam, amit csak tudtam, és így jutottam el odáig, hogy csak halat és baromfit ettem évekig.

A nyugalmi helyzetemből kb. fél éve billentem ki, amikor elolvastam Steiner Kristóf Lélekbonbon című könyvét, melyben egy külön fejezetet szentel arra, hogy felhívja a figyelmet a vegán életmód előnyeire és fontosságára. Nagyon nagy hatással voltak rám a szavai, ám ez még csak a kezdete volt a folyamatnak. Amikor elkezdtem szerkeszteni Kristóf receptes blogját, tele ínycsikladozó vegán receptekkel, már tudtam, hogy ebből lesz valami, aztán amikor a Deko TV elkezdte adni a kedvenc főzőműsorom, a River Cottage új részeit, melyben csak vega ételeket készítenek, már komolyan elgondolkodtam (...don't ask!), de a végső löketet végülis egy barátom, Szandi adta meg, aki - egyébként ha jól tudom főleg Kristóf hatására - szintén abbahagyta a húsfogyasztást már lassan négy hónapja. Az elmúlt pár hétben egyébként sem kívántam a húst, és az angol érettségi előtti napon jött az ötlet, hogy akkor ez az egész mostantól legyen tudatos.

Szandinak észrevehetően javult a közérzete és sokkal egészségesebb a kisugárzása. És basszus, az a durva, hogy már így, egy hét után én is érzek némi pozitív változást. Lehet, hogy csak placebó, de jobb a közérzetem, és jobban érzem az ízeket. Rá kellett jönnöm, hogy a vega pizza és lasagne sokkal finomabb, mint a sonkás, vagy a darálthúsos változat, és amíg az utóbbiaknál a hús adja az uralkodó ízt, a zöldséges verzióknál sokkal több ízkombinációval lehet játszadozni. Összességében nem hiányzik, és nem is kívánom a húst, bár egy kicsit fáradékony vagyok, ami vagy azért van, mert a szervezetem még nem állt át az új étrendre, vagy a rossz időjárás miatt, de mivel a hidegfrontra mindig is érzékeny voltam, ezért az utóbbi sanszosabb. Gondolkodom a veganizmuson, de drága édesanyám már most is hülyének néz, szóval a családi béke kedvéért ez még nem aktuális egy darabig, viszont már ezt is egy tök nagy előrelépésnek tartom, és ezért most nagyon boldog vagyok. :)

Múlt hét csütörtökön letudtam az emeltszintű angol érettséginek az írásbeli részét. Bár eléggé ráfeszültem a témára, örömmel kellett konstatálnom, hogy nem volt indokolt az aggodalmam, ugyanis a feladatsor nevetségesen könnyű volt. Leginkább a középszinthez tudnám hasonlítani, ugyanis olyan jellegű okosságok voltak, például a hallott szövegértésnél, hogy egy árat (80 font) kellett felismerni, vagy például az írásnál írni kellett egy baráti levelet arról, hogy el akarsz menni hegyet mászni. Persze, voltak nehezebb feladatok is, és még a nagyon egyszerűnek tűnő kérdések is pár helyen becsapósak voltak, de összességében az adott négy óra bőven elég volt ahhoz, hogy mindennel végezzek.

Nagyjából emlékeztem a válaszaimra, ezért az idő közben az Oktatási Minisztérium (vagy ők most éppen hogy is hívatják magukat?) által publikált javítókulcs alapján kijavítottam a dolgozatomat. Mivel azért sok dolog már kiment a fejemből, az íráskészség rész elbírálása pedig teljesen szubjektív, nem tudtam még a pontos eredményt kikalkulálni, azonban optimista becslés alapján 80, a legrosszabb esetben pedig 60 százalékot értem el. Idén elsősorban nem a jegyre megyek, hanem arra, hogy kapjak egy nyelvvizsgát, ami 60% után jár. A szóbelim mindenképpen fel fogja húzni az írásbelim eredményét, hiszen angolul rizsázni gyakorlatilag folyékonyan tudok bármiről, ha előtte egy kicsit rákészülök (=megiszom pár felest...), úgyhogy egyelőre úgy néz ki, hogy minden jól alakul. :)

Sokkal neccesebb volt azonban a média (idén csak ebből a két tárgyból érettségizem). Egy projektfilmet, hozzá egy munkanaplót, valamint egy elemző esszét kellett készítenem, a teljes beadott munkámat amúgy hamarosan publikálom majd valahol (valószínűleg itt is). A tényleges munkát kb. egy hónappal a határidő előtt kezdtem el, az esszéhez az utolsó nap láttam hozzá, ráadásul a végét egy fénymásoló szalonban írtam meg, úgy, hogy közben már nyomtattam, amit lehetett, szóval eléggé feszített volt a tempó. Az utolsó héten már csak 3-4 órákat aludtam, a határidő előtti napon pedig mindössze egyet. Fizikailag és mentálisan is kurvára megterhelő volt, azonban furcsamód, hiányzik.

Hiányzik a pörgés, hogy folyamatosan dolgozni, alkotni kell, hiányzik a rohangálás, hogy időre minden a helyén legyen. Amióta elkészültem a beadandó projektmunkákkal, furcsán űrt érzek az életemben. Szükségem lenne egy olyan kreatív tevékenységre, amely korlátlanul (és ezért nem jó erre a KERET projektem, mert ott saját magam és a többiek elé állított formai követelmények alapján dolgozunk) teret engedhetne nekem arra, hogy valami jót alkothassak. Már tervezek pár fotózást a nyárra, de ez még mindig nem elég. Szeretnék forgatni egy filmet... Még nincs semmi ötletem, de nem is erőltetem a dolgot. Ha jön valami iseni szikra, akkor megragadom, és ha elég jó, akkor megpróbálok valami élvezhetőt csinálni belőle.

Egyébként annyi minden történt/történik velem, úgy érzem, hogy újra blogolnom kell, hogy kiírjak magamból minden élményt, tapasztalatot, vagy benyomást, ami ért a világból. Ha ez a gondolat a közeljövőben is marad, akkor sokkal személyesebb hangvételű posztokat fogok írni, valószínűleg gyakrabban. 

Hazánk első zenetévéje, a Z+ a maga korában rendkívül népszerű volt, hiszen akkoriban még megférhetett egymás mellett a Kispállal a magyar alternatív zene - talán mondhatom így - megteremtője, Lovasi András és a piros bőrnadrágjában pop zenére segget rázó Varga Zsuzsa is. Aztán a csatornát megvette a német VIVA, és bár a műsorok megváltoztak, a célközönség többé, kevésbé még mindig a régi maradt. Aztán amikor az MTV felvásárolta európa szerte a VIVA tévéket, és elindult itthon a magyar MTV, valahogy minden elromlott. A popzene maradt a VIVÁ-nál, ám az idő múlásával egyre inkább csökkent a színvonal, minden más zene pedig átkerült az MTV-hez - ami azóta elveszett a valóságshowk tengerében, de ez már egy másik téma.

A VIVA nézőközönsége szépen leredukálódott a 10-14 éves, egyszerű zenei ízléssel bíró kislányokra. A profi műsorvezetők helyére megcsinált amatőrök kerültek, és érthetetlen, már-már szürreális zenei produkciók tűntek fel és tűntek el, egyszóval a csatorna szépen lassan süllyedt a híg trágyában. Változás kellett, mégpedig egy nagy, 180 fokos hátra-arc, máskülönben egy éven belül lehúzhatták volna a rolót.

Szerencsére ezt az illetékes vezetők is észrevették és idén, év elején szépen lassan elkezdődött a váltás. Először a ‘Megálló’ kapott új arculatot, valamint új műsorvezetőt, de a teljes átalakulás pár hete történt meg. A műsorok egységes arculatára nemsokára visszatérek, de ami sokkal fontosabb: mint amikor egy rossz buliban leváltják a DJ-t és egyből felpörög a hangulat, a zenetévé playlistjét is lecserélték és a legundorítóbb trashpop sztárocskák helyett (illetve egyelőre csak mellettük, de szerintem ez még csak az átmeneti állapot) újra helyet kapnak a minőségi zenét játszó, tényleges értékeket képviselő fiatal zenészek. Persze ez nem jelenti azt, hogy búcsút inthetünk Lady Gagának és SP-nek, de az egyslágeres tehetségkutató hulladékok, valamint a szarrá autotuneolt vivacelebek korszaka végleg lejárt.

De nem lett hibátlan a váltás. Szerény véleményem szerint a vizuális megjelenéssel ennél jobban nem is lőhettek volna mellé. Technikailag tök profi minden (mondjuk pár felirat zavaróan pixeles), de az egész annyira wannabe hipszter lett, mint azok a hetyke bajuszt növesztett kétévemégemóvolt srácok, akik minden hétvégén az Ankerben rázzák a fejüket a ‘Pumped Up Kicks’-re. A reklámspotokban lázadó, vintage ruhákba bújt amerikai fiatalok másznak fára a The [Hated] Tomorrow zenéjére és ha ez még nem lenne elég, minden tele van háromszögekkel. Lehet csíkos, pöttyös, fekete, fehér, fordított, térben vagy síkban, mindegy is, csak háromszög legyen. Háromszögben vannak a feliratok, háromszögre épül az összes logó (az ‘Egytől három’ című műsornak például egy olyan háromszög a logója, amiben van még három kisebb háromszög) és a VIVA felirat is négy háromszögből olvasható össze. Ezen kívül komoly hiba volt a váltás során, hogy nem ejtették meg a már nagyon égető 16:9-es átállást, hiszen ezt pont az ilyen, teljes arculatváltások során a legcélszerűbb megtenni.

Én személy szerint az elmúlt pár évben sem néztem a csatornát és ezután sem fogom, legfeljebb hosszabban nézek bele egy-egy műsorukba, ha unatkozom, nincs semmi a tévében és csak kapcsolgatok a csatornák között. Egyébként meg a televízió korszaka leágazóban van, hiszen az internet szépen lassan átveszi a zenecsatornák szerepét. Ez külföldön, főleg amerikában már nagyon érezhető, ám magyarországon még annyira nem, ezért sem elhanyagolható ez a viszonylag pozitív változás. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő és ki tudja, lehet hogy látjuk még Lovasit és Varga Zsuzsát együtt a VIVA képernyőjén.

Sokszor, ha egy probléma elé kerülök, segítségül hívom az univerzum mindent tudó, mágikus erejének nevezett tudatalatti énemet és kikártyázom a megoldást. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy fogok egy pakli franciakártyát és magamban eldöntendő kérdéseket teszek fel. Elkezdem vadul kevergetni a lapokat úgy, hogy ne lássam a számukat és megvárom, hogy magától kiessen egy-egy lap, vagy amíg úgy érzem, hogy valamelyik lapot nekem kell felfordítanom, mert az lesz a jó válasz. Ha páros lapot kapok, a válasz igen, ha páratlant, akkor nem. Ez a módszer meglepően jó tud lenni, néha azon kapom magam, hogy fél órája ülök egy helyben és "beszélgetek a kártyákkal". Egyszer például, éppen feltettem egy fontos, a jövőmre vonatkozó kérdést, de még be sem tudtam fejezni, egyből kiesett egyszerre három lap. Mindhárom páratlan volt, vagyis "nem válasz" és mivel nagyon hirtelen estek ki egyszerre, én úgy értelmeztem, hogy ez egy nagyon-nagyon határozott nem válasz a kérdésemre. Mint utóbb kiderült, jól döntöttem. Félreértés ne essék, nem szabad vakon bízni a "mágikus erőkben", néha ordenálé hülyeségeket lehet így kipörgetni, viszont ilyenkor ha az ember megáll egy pillanatra és megkérdőjelezi a kapott eredményt, akkor máris, magától rájön a helyes válaszra, ami a kártyák eredményének az ellentéte.

Persze, ezt lehet tarot kártyával, meg ezer más eszközzel is csinálni, de felesleges, mert mindegyik esetben ugyanaz a mechanizmus lép működésbe, mégpedig hogy a saját tudatalattid válaszol a kérdésekre a kártyák segítségével. Aláírom, ez most így leírva tényleg elég hülyén hangzik, de valljuk be, sok ember ennél sokkal nagyobb hülyeségekbe fekteti a hitét és sajnos sok esetben indokolatlanul a pénzét és a földi életének a szabad boldogságát is (hadd ne mondjak példákat). Ezzel én nem ártok senkinek, örömömet lelem benne (néha egyébként beszélgetőpartnernek sem utolsó a király, a dáma meg a pereputtyuk) és legalább tudok kit hibáztatni, ha valami esetleg nem úgy sül el, ahogy azt szerettem volna. : D Próbáljátok ki! : )