Kőkeményen egy hete nem eszem húst, és úgy tervezem, hogy a jövőben sem fogok (sooooooo hardcore!!).

Azért döntöttem így, mert... igazából nem is döntés volt. Az egész még nagyon régen, 8-10 éves korom környékén kezdődött, amikor megtudtam, hogy tulajdonképpen mi is az a vegetarianiznizmus. Egyetértettem a vegákkal, de gyerekként még nem tudtam volna mit csinálni a húsevés ellen, viszont már akkor úgy voltam vele, hogy nem mennék el egy disznóvágásra, vagy bármilyen hasonló brutális vérontásra, melyet a mai társadalmunk valamiért bulinak tart, mert nem akarok bűnrészes lenni ártatlan és védtelen állatok megölésében. Ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább kezdett zavarni, hogy húst eszem, el is hagytam, amit csak tudtam, és így jutottam el odáig, hogy csak halat és baromfit ettem évekig.

A nyugalmi helyzetemből kb. fél éve billentem ki, amikor elolvastam Steiner Kristóf Lélekbonbon című könyvét, melyben egy külön fejezetet szentel arra, hogy felhívja a figyelmet a vegán életmód előnyeire és fontosságára. Nagyon nagy hatással voltak rám a szavai, ám ez még csak a kezdete volt a folyamatnak. Amikor elkezdtem szerkeszteni Kristóf receptes blogját, tele ínycsikladozó vegán receptekkel, már tudtam, hogy ebből lesz valami, aztán amikor a Deko TV elkezdte adni a kedvenc főzőműsorom, a River Cottage új részeit, melyben csak vega ételeket készítenek, már komolyan elgondolkodtam (...don't ask!), de a végső löketet végülis egy barátom, Szandi adta meg, aki - egyébként ha jól tudom főleg Kristóf hatására - szintén abbahagyta a húsfogyasztást már lassan négy hónapja. Az elmúlt pár hétben egyébként sem kívántam a húst, és az angol érettségi előtti napon jött az ötlet, hogy akkor ez az egész mostantól legyen tudatos.

Szandinak észrevehetően javult a közérzete és sokkal egészségesebb a kisugárzása. És basszus, az a durva, hogy már így, egy hét után én is érzek némi pozitív változást. Lehet, hogy csak placebó, de jobb a közérzetem, és jobban érzem az ízeket. Rá kellett jönnöm, hogy a vega pizza és lasagne sokkal finomabb, mint a sonkás, vagy a darálthúsos változat, és amíg az utóbbiaknál a hús adja az uralkodó ízt, a zöldséges verzióknál sokkal több ízkombinációval lehet játszadozni. Összességében nem hiányzik, és nem is kívánom a húst, bár egy kicsit fáradékony vagyok, ami vagy azért van, mert a szervezetem még nem állt át az új étrendre, vagy a rossz időjárás miatt, de mivel a hidegfrontra mindig is érzékeny voltam, ezért az utóbbi sanszosabb. Gondolkodom a veganizmuson, de drága édesanyám már most is hülyének néz, szóval a családi béke kedvéért ez még nem aktuális egy darabig, viszont már ezt is egy tök nagy előrelépésnek tartom, és ezért most nagyon boldog vagyok. :)

Az őszi szünetet kihasználva megejtettük Szandival a harmadik közös fotózásunkat. Lecseréltük a "jól bevált" helyszínt és a modellt is; a pincém helyett egy igazi, hatalmas utasszállító repülőgépen bohóckodtunk, és Ásen helyett két, szintén amatőr, de a repülős témához tökéletesen passzoló modellel dolgoztunk, Polettel és Kristóffal. A szervezés szinte már túl könnyen ment, pik-pakk lett repülőgépünk, pilótánk és légiutaskísérőnk tetőtől talpig (többnyire eredeti Malévos) egyenruhában. 

A képekkel azt szeretnénk bemutatni, hogy mi vajon mi történik egy repülőgépen a személyzet tagjai között, amikor már az utasok mind leszálltak. Egy-két kép különösen erotikusra sikeredett, és bár itt nagyon kiütközik, hogy nem profi modellekkel dolgoztunk, de a végeredmény szerintem elég jó lett. Szandival nagyon büszkék vagyunk a képekre és őszintén reméljük, hogy nektek is tetszenek! :)

Természetesen, mint mindig, most is csináltunk werkfilmet, amit a tovább után megnézhettek! Az összes képet megtaláljátok a Facebook oldalamon, és a Flickr-en.