Pár hete böngészgettem a Soundcloud-on, és rátaláltam egy dalra. Eleinte nem tetszett, mert azt hittem, hogy ez is csak egy újabb dubstep dalocska valami beképzelt play gomb huszártól, de aztán, ahogy hallgattam, realizáltam, ez valami más, ez valami jobb. A hangszerelése az amerikai nyári slágerekéhez hasonló, azonban nem azokat az elcsépelt akkordmeneteket használja, mint amire 10-ből 9 Lady Gaga dal épül, az énekes hangját nem húzkodták rommá autotune-nal, és a szövege sem olyan, hogy egy német tagozatos diszlexiás majom is megérti. Mondom, ez valami jobb, ez valami más... 

Talán ha minden pop dal ilyen lenne, akkor ma nem lenne akkora szakadék a mainstream és az underground között. Én nagyon rákattantam, remélem nektek is tetszik.

Hazánk első zenetévéje, a Z+ a maga korában rendkívül népszerű volt, hiszen akkoriban még megférhetett egymás mellett a Kispállal a magyar alternatív zene - talán mondhatom így - megteremtője, Lovasi András és a piros bőrnadrágjában pop zenére segget rázó Varga Zsuzsa is. Aztán a csatornát megvette a német VIVA, és bár a műsorok megváltoztak, a célközönség többé, kevésbé még mindig a régi maradt. Aztán amikor az MTV felvásárolta európa szerte a VIVA tévéket, és elindult itthon a magyar MTV, valahogy minden elromlott. A popzene maradt a VIVÁ-nál, ám az idő múlásával egyre inkább csökkent a színvonal, minden más zene pedig átkerült az MTV-hez - ami azóta elveszett a valóságshowk tengerében, de ez már egy másik téma.

A VIVA nézőközönsége szépen leredukálódott a 10-14 éves, egyszerű zenei ízléssel bíró kislányokra. A profi műsorvezetők helyére megcsinált amatőrök kerültek, és érthetetlen, már-már szürreális zenei produkciók tűntek fel és tűntek el, egyszóval a csatorna szépen lassan süllyedt a híg trágyában. Változás kellett, mégpedig egy nagy, 180 fokos hátra-arc, máskülönben egy éven belül lehúzhatták volna a rolót.

Szerencsére ezt az illetékes vezetők is észrevették és idén, év elején szépen lassan elkezdődött a váltás. Először a ‘Megálló’ kapott új arculatot, valamint új műsorvezetőt, de a teljes átalakulás pár hete történt meg. A műsorok egységes arculatára nemsokára visszatérek, de ami sokkal fontosabb: mint amikor egy rossz buliban leváltják a DJ-t és egyből felpörög a hangulat, a zenetévé playlistjét is lecserélték és a legundorítóbb trashpop sztárocskák helyett (illetve egyelőre csak mellettük, de szerintem ez még csak az átmeneti állapot) újra helyet kapnak a minőségi zenét játszó, tényleges értékeket képviselő fiatal zenészek. Persze ez nem jelenti azt, hogy búcsút inthetünk Lady Gagának és SP-nek, de az egyslágeres tehetségkutató hulladékok, valamint a szarrá autotuneolt vivacelebek korszaka végleg lejárt.

De nem lett hibátlan a váltás. Szerény véleményem szerint a vizuális megjelenéssel ennél jobban nem is lőhettek volna mellé. Technikailag tök profi minden (mondjuk pár felirat zavaróan pixeles), de az egész annyira wannabe hipszter lett, mint azok a hetyke bajuszt növesztett kétévemégemóvolt srácok, akik minden hétvégén az Ankerben rázzák a fejüket a ‘Pumped Up Kicks’-re. A reklámspotokban lázadó, vintage ruhákba bújt amerikai fiatalok másznak fára a The [Hated] Tomorrow zenéjére és ha ez még nem lenne elég, minden tele van háromszögekkel. Lehet csíkos, pöttyös, fekete, fehér, fordított, térben vagy síkban, mindegy is, csak háromszög legyen. Háromszögben vannak a feliratok, háromszögre épül az összes logó (az ‘Egytől három’ című műsornak például egy olyan háromszög a logója, amiben van még három kisebb háromszög) és a VIVA felirat is négy háromszögből olvasható össze. Ezen kívül komoly hiba volt a váltás során, hogy nem ejtették meg a már nagyon égető 16:9-es átállást, hiszen ezt pont az ilyen, teljes arculatváltások során a legcélszerűbb megtenni.

Én személy szerint az elmúlt pár évben sem néztem a csatornát és ezután sem fogom, legfeljebb hosszabban nézek bele egy-egy műsorukba, ha unatkozom, nincs semmi a tévében és csak kapcsolgatok a csatornák között. Egyébként meg a televízió korszaka leágazóban van, hiszen az internet szépen lassan átveszi a zenecsatornák szerepét. Ez külföldön, főleg amerikában már nagyon érezhető, ám magyarországon még annyira nem, ezért sem elhanyagolható ez a viszonylag pozitív változás. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő és ki tudja, lehet hogy látjuk még Lovasit és Varga Zsuzsát együtt a VIVA képernyőjén.

Szóval megjelent a várva várt Marry The Night klip. Tegnap este kiszivárgott, ma éjfél után már elérhető volt az E! News oldalán, végül dél körül a VEVO-ra is felkerül a 13 perces rövidfilm. Igen, ezt már talán lehet rövidfilmnek nevezni, hiszen Lady Gaga megcsillogtatta elképesztő rendezői, és egyedi színészi képességiet is. Az első 9 percben, amíg nem volt zene ez olyannyira jól sikerült neki, hogy a fennmaradó részt akár ki is hagyhatták volna. A klip utolsó harmada egy kicsit monoton és közhelyes, de még így is lehet, hogy ez az énekesnő legjobb klipje.

Ez volt a Lady első rendezése, és azt kell mondanom, hogy megy neki a dolog. Első látásra szembetűnik, hogy nagy hatással volt rá Stanley Kubrick, hiszen Gaga is előszeretettel alkalmazott például elnyújtott, hosszan tartó snitteket, de mégsem lett olcsó utánzat szaga a dolognak, sőt, a végeredmény művészileg rendkívül értékesre sikeredett. A cselekmény (egy nő útja a hírnév felé) alapötlete önmagában nem lenne egy nagy kunszt, de a megvalósítás ötletes és magával ragadó lett. Rendkívül tetszett, hogy pszichiátriai kezeltként mutatta be a kitörni vágyó előadóművészeket, és szerintem nagyon jól megoldották, hogy egy egész életpályát bemutassanak a film végére.

Egy-két jelenet azonban nagyon kilóg a sorból. Az "égő autók között énekelni és táncikálni" klisét már ezerszer ellőtték, ráadásul ezt egy versszakon és egy refrénen keresztül kitartani nem csak szimplán közhelyes, de unalmas is. A következő jelenet is meglehetősen furcsa, a tükrös próbateremben táncolás utoljára Madonnának sikerült jól, meg persze a Black Swan készítőinek, de mondjuk az már egy másik súlycsoport. A balettos rész viszont nagyon el lett találva, az első részből megmaradt kádas jelenettel együtt, ezeknek talán egy picit nagyobb hangsúlyt kellett volna kapniuk.

A legjobb részig azonban egészen a klip utolsó másfél pecéig várnom kellett. A cselekmény szerint ugye addigra Gagából, az őrült klinikai kezeltből befutott énekes válik, és a sztársággal együttjáró életmódjának egy-egy sokkoló vagy épp nevetséges epizódját sűrítették bele egy fantasztkus, pörgős montázsba, amelyet a dal végén egy a 2001, Űrodüsszeiához hasonló befejezés zár le.

Összességében nagyon tetszik a klip, sajnos nem tudom az egészre azt mondani, hogy tökéletes, pedig közel áll hozzá. Zavaró volt, hogy nagyon elkülönült a zene és a film, talán ha ezt úgy oldották volna meg, mint a 'Telephone'-ban, akkor egységesebb lenne az összkép. A Born This Way albumról egyértelműen ez a legjobb videó, azt nem merném kijelenteni, hogy mind közül ez lenne a csúcs, azt viszont igen, hogy a Marry The Night lesz akkora sláger, mint a Bad Romance, vagy a Poker Face, valamint azt is, hogy ez a klip fél év, egy év után sem fog eltűnni a süllyesztőben, mert van benne valami, ami a többi sztárocskának a klipjéből hiányzik, és ez az, ami Gagát olyan naggyá teszi.

Érdekes, 8-10 évvel ezelőtt elég furcsa zenei ízlésem volt, meghallgattam minden szart a Jazz+Aztól kezdve Britney Spears-en át egészen a Crystalig. Gyűjteményem legékesebb darabja azonban a t.A.T.u. 200km/h In The Wrong Lane kazettája volt, amit órákig tudtam bömböltetni (mai füllel: csendesen hallgatni) a magnómból, sosem untam meg. Így utólag már rájöttem, hogy ez a lemez hangzásilag nagyon megelőzte a korát, ha ma adnák ki, akkor talán nagyobb siker lenne, mint 2001-ben volt.

Aztán teltek-múltak az évek, a régi nagy bálványok szépen lassan eltűntek, megismertem Avril Lavigne-t, aki végérvényesen lesöpört majdnem mindenki mást, de a t.A.T.u. valahogy megmaradt. Mindig örültem, ha új klipjük jelent meg, gyakran meghallgattam a régi számaikat, és most, 10 évvel az első lemezük megjelenése után azt mondom, hogy talán jobban rá vagyok kattanva az orosz csajbandára, mint korábban bármikor. Sajnálom, hogy feloszlottak, az új számaik is egész jók voltak, bár nálam az első lemezt nem tudták überelni. Nektek van olyan előadó, akit már ezer éve hallgattok, és valahogy nem tudtok ráunni? :)