Sikeresen megérkeztünk az idei VOLT fesztiválra. Szerencsére idén is kaptunk T-Mobile-os karszalagot, amivel soron kívül bejöhettünk, ezért nem kellett órákat várakozni a bejáratnál a tűző napon, ráadásul így még fasza sátorhelyet is szerezhettünk. Beköltözésünk után megjártuk a TESCO-t, ahonnan a Brains-esek hoztak vissza minket a kisbuszukkal. 

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a hangulat ezáltal (meg persze egy csekély mennyiségű alkohol hatására) teljesen meg lett alapozva az estére, melynek fő attrakciója a Nagyszínpadon lévő gálaest volt. Az elmúlt évezred nagy előadói mellett a mai vezető magyar zenekarok is felléptek 3-3 számmal, és a KERET blognak köszönhetően a fotós árokból nézhettem (és fényképezhettem) végig az eseményt. A többi színpad körül bolyongva rájöttem, hogy mi lesz az idei VOLT legnagyobb hibája: tavalyhoz képest írtózatosan bekúszott a zenei életbe a dubstep jelenség, amelyet az emberek vagy nagyon szeretnek, vagy egyáltalán nem. A felhozatal éppen ezért szintén vegyes, lesznek a "klasszikusnak" számító fellépők, mint például ma a Lostprophets, vagy a Snow Patrol, és az új hullám friss üdvöskéi, gondoljunk csak Katy B-re, vagy Skrillexre. Én speciel hányingert kapok a dubsteptől, ezért számomra ez egy nagyon éles dolog(nak tűnik), de nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel.

A körülmények eddig kielégítőnek tűnnek, van rendes mobiltöltő spot, bár a netkamion halál (20 éves, laptopnak csúfolt őskövületek, melyeken csak az internet explorer fut), a T-Mobile sátorban vannak fasza laptopok, ahol a képeimet is le tudom menteni, így nem kell félnem attól, hogy nem lesz elég hely a memóriakártyámon. A zuhanyzóban idén végre van meleg víz, azonban a zuhanyfüggönyökre már nem jutott pénz, ami egy kissé nyomasztó, de hát ez van. A színpadok elrendezése pont olyan, mint tavaly, szóval egy "rutinos voltos" mindent könnyen megtalál, de vannak új színfoltok is, melyek által garantáltan idén sem unatkozhat a drága fesztiválozó.

Így, egy nap után tehát összességében jónak ígérkezik a buli, ha minden jól megy holnap is bejelentkezek egy ehhez hasonló rövid élménybeszámolóval.

Most vasárnap az Erzsébet téren csinos hosstess lányok e-mail címért cserébe kártyapaklikat osztogattak. Nekem valahogy sikerült hármat is szereznem, pedig csak egy címet adtam meg, azt is rosszul. És ugye ha az élet franciakártyát adott... el is kezdtük páran játszani a kedvenc kártyajátékomat, aminek az a lényege, hogy egyenlően elosztjuk a lapokat, aztán sorban mindenki lerak egyet. Ha bubi, akkor egyszerre azt kell kiáltani, hogy "bonjour monsieur!", ha dáma, akkor azt, hogy "bonjour madame!", ha király, akkor tisztelegni kell, ha ász, akkor pedig rá kell csapni. Aki elrontja, vagy az ász esetében akinek a keze legfölül van, viszi az összes lerakott kártyát, és az nyer, akinek a leghamarabb elfogynak a lapjai.

Ez egy elég hangos játék, kívülről nézve pedig teljesen őrültnek tűnhetünk, ahogy ordibálunk, meg hadonászunk. Feltűnt, hogy sok külföldi szabályosan körénk gyűlt, és bámult minket. A tekintetükben azt vettem észre, hogy hülyének, de legalábbis furcsának néznek minket, amiért nem zavartatjuk magunkat, és a külvilágot kizárva koncentrálunk a felbukkanó lapokra. Beugrott, hogy a józsefvárosi piacon, az ázsiaiakat ugyanígy meg szokták bámulni, miközben mahjongoznak, pedig az nekik akkor és ott szintén tök természetes, sőt, egyfajta hagyomány. Bár ez a kártyajáték nem egy tradícionális magyar népszokás, de remélem, hogy talán okoztunk pár túristának néhány kellemes percet, és emlékezni fognak arra a pár bolond magyar fiatalra, akik vasárnap este, az Erzsébet téren, csálé körben törökülésben ülve játszottak valami furcsa kártyajátékot, ahelyett a sok borzalmas, országimázs romboló kép helyett, amit a nemzetközi sajtó mutat hazánkról és az itteni emberekről.

Aki régóta követi a blogomat, tudhatja, hogy élek-halok a keleti konyháért. A legújabb mániám, hogy sült banánt készítsek azonban nem egy kínai éttermi látogatásom után, hanem Steiner Kristóf Hajónaplók című könyvének olvasása közben kerített a hatalmába. Hiszek a szavak erejében, már csak azért is, mert amikor elolvastam azt a szót, hogy "sült banán", letettem a könyvet, felöltöztem, leszaladtam banánért, és 10 perc múlva már javában sütöttem a falatkákat. Így elsőre annyira jól sikerült, hogy megosztom veletek a receptet.

Hozzávalók

- 4-6 banán
- egy tojás
- egy kis pohár (1,5 dl) tej
- valamivel kevesebb (kb. 1 dl) ásványvíz
- egy kávéskanálnyi só és cukor
- egy evőkanál méz
- liszt
- olaj

Elkészítés

- Akinek volt már fakanál a kezében, rájött, hogy palacsintatésztát kell csinálni. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy egy turmixgépben összeöntöd a hozzávalókat (a banán és a liszt kivételével) és 10 másodperc alatt egyszínű lötyivé mixeled össze. Adj hozzá annyi lisztet, hogy a palacsintatésztánál egy picit sűrűbb, kb. joghurt állaga legyen, majd mixeld csomómentesre a masszát.
- Vágd a banánokat kb. 1-2 centi vastag karikákra, a két kúp alakú végét pedig edd meg! :)
- Keress egy ici-pici lábast, töltsd fel annyi olajjal, hogy a banán karikákat pont ellepje, és kezdd el közepes lángon hevíteni. Használhatsz fritőzt is, de én azt nem szeretem, mert feleslegesen zabálja az olajat.
- A karikákat szórd bele a tésztába, forgasd meg, hogy minden oldalukat beborítsa a massza. Vedd lejjebb a lábas alatt a lángot, aztán kb. ötösével pakold a banánokat az olajba. Ha még nem tetted meg, gyorsan vegyél elő egy nagy tányért, és tegyél rá pár réteg papír törlőkendőt, hogy majd a felesleges olajat felszívja.
- Fél perc alatt megsülnek a kis korongot, ekkor fordítsd meg őket, süsd még 20 másodpercig, és kész is. Akkor csináltad jól, ha az egész felületük kb. középbarna.
- Tálald vanília fagyival és házi csokisziruppal. 

Az elmúlt egy-két évben elszaporodtak a 'kéccázaspizzázóknak' gúnyolt vendéglátóegységek. Ahogy ezt a nevük is mutatja, ezeken a helyeken 200 forintért lehet kapni kisebb-nagyobb, finom és minőségi, vagy rossz és gagyi pizzaszeleteket. Nem újkeletű ez a dolog, ám az ilyen éttermek közül talán az eddigi legjobb csak 2011 decemberében nyílt meg a Szent István körúton, a Vígszínház tőszomszédságában. A Szelet! mind ízvilágában, mind stílusában messze körözi a korábbi helyeket, ráadásul a jövőben várhatóan láncolattá bővül a már most rendkívül népszerű márka.