Mindig, amikor Bécsben vagyok, útba ejtem a főutcán a kínai sült tésztás pultot. A csirkés noodlejüknél finomabbat szerintem még kínában sem csinálnak, de mivel körülményes lenne minden egyes alkalommal kimenni Bécsbe, amikor megkívánok egy kis sülttésztát, kénytelen voltam kikísérletezni egy finom receptet. A végeredmény finom lett, de persze nyomába sem ér az eredetinek.

Hozzávalók: 
- egy csirkemell
- fél, egy fej lilahagyma
- egy kevés borsó
- 2-3 fej gomba
- egy kisebb répa
- fél csomag rizstészta
- só, bors, szójaszósz, chilipaprika, őrölt gyömbér, szezámmag

Elkészítés:
A csirkét vágd fel kisebb kockákra, sózd és borsozd be ízlés szerint, adj hozzá egy kis őrölt gyömbért, ha szereted a csípőset, akkor chilipaprikát, áztasd be egy kis szójaszószba, és hagyd pácolódni pár óráig. Vágd fel a zöldségeket (én a hagymát karikákra, a répát csíkokra, a gombát pedig kis kockákra vágtam), és tedd fel a tésztát főni. Ha nem sikerül rizstésztát szerezni, akkor jó a sima spagetti is, de élelmes és olcsó megoldás az is, ha 4-5 darab 50 forintos Tesco-s Smack leves utánzatot veszel és annak a tésztáját főzöd meg. Egy nagy serpenyőben kis vajon süsd meg a csirkét, majd amikor már kívül-belül átsült, add hozzá a zöldségeket. Lefedve hagyd őket egy kicsit főni, aztán amikor a zöldség már egy picit megpuhult, öntsd ki egy edénybe az egész alól a levet, majd pirítsd a húst és a zöldségeket még kb. egy percig. Ha kész a tészta, szűrd le, öblítsd le, csepegtesd le, aztán mehet az is a serpenyőbe. Jó alaposan forgasd össze a húst és a zöldségeket a tésztával, majd amikor már a tészta is kezd "pirulni", vedd le a tűzről és kész. Tálaláskor szórd meg jó sok szezámmagal, és locsold le egy kicsit az előzőleg "lecsapolt" vajas, szójaszószos, fűszeres lével. 

December hónap beköszöntével még nem éreztem át annyira a karácsonyi fílinget, de ahogy telik-múlik az idő egyre inkább kezdek ráhangolódni az ünnepre, ami nálam ritka. Persze nagyban segített, hogy tegnap voltam a karácsonyi vásárban, ettem kürtöskalácsot, meg beleittam Szandi forralt borába, aztán orrvérzésig bújtuk az üzleteket ajándékok után kutatva az állig feldíszített plázákban. Ennek elvileg "hangulatosnak" kéne lennie, gyakorlatban viszont eddig mindig elég snassznak és erőltetettnek éreztem, de idén valahogy más, most valamiért várom már a bejglit, a fa díszítést, a vacsorá(ka)t, a rokoni/baráti látogatásokat, az ajándékokat, az ajándék készítést és azt, hogy összegyűlünk sokan és szimplán csak örülünk egymásnak.

A listámat már megírtam a jesszuskának, sőt, arról is van fogalmam, hogy ki mit kap tőlem, már csak annyi hiányzik, hogy legyen végre huszonxedike! 

Szóval megjelent a várva várt Marry The Night klip. Tegnap este kiszivárgott, ma éjfél után már elérhető volt az E! News oldalán, végül dél körül a VEVO-ra is felkerül a 13 perces rövidfilm. Igen, ezt már talán lehet rövidfilmnek nevezni, hiszen Lady Gaga megcsillogtatta elképesztő rendezői, és egyedi színészi képességiet is. Az első 9 percben, amíg nem volt zene ez olyannyira jól sikerült neki, hogy a fennmaradó részt akár ki is hagyhatták volna. A klip utolsó harmada egy kicsit monoton és közhelyes, de még így is lehet, hogy ez az énekesnő legjobb klipje.

Ez volt a Lady első rendezése, és azt kell mondanom, hogy megy neki a dolog. Első látásra szembetűnik, hogy nagy hatással volt rá Stanley Kubrick, hiszen Gaga is előszeretettel alkalmazott például elnyújtott, hosszan tartó snitteket, de mégsem lett olcsó utánzat szaga a dolognak, sőt, a végeredmény művészileg rendkívül értékesre sikeredett. A cselekmény (egy nő útja a hírnév felé) alapötlete önmagában nem lenne egy nagy kunszt, de a megvalósítás ötletes és magával ragadó lett. Rendkívül tetszett, hogy pszichiátriai kezeltként mutatta be a kitörni vágyó előadóművészeket, és szerintem nagyon jól megoldották, hogy egy egész életpályát bemutassanak a film végére.

Egy-két jelenet azonban nagyon kilóg a sorból. Az "égő autók között énekelni és táncikálni" klisét már ezerszer ellőtték, ráadásul ezt egy versszakon és egy refrénen keresztül kitartani nem csak szimplán közhelyes, de unalmas is. A következő jelenet is meglehetősen furcsa, a tükrös próbateremben táncolás utoljára Madonnának sikerült jól, meg persze a Black Swan készítőinek, de mondjuk az már egy másik súlycsoport. A balettos rész viszont nagyon el lett találva, az első részből megmaradt kádas jelenettel együtt, ezeknek talán egy picit nagyobb hangsúlyt kellett volna kapniuk.

A legjobb részig azonban egészen a klip utolsó másfél pecéig várnom kellett. A cselekmény szerint ugye addigra Gagából, az őrült klinikai kezeltből befutott énekes válik, és a sztársággal együttjáró életmódjának egy-egy sokkoló vagy épp nevetséges epizódját sűrítették bele egy fantasztkus, pörgős montázsba, amelyet a dal végén egy a 2001, Űrodüsszeiához hasonló befejezés zár le.

Összességében nagyon tetszik a klip, sajnos nem tudom az egészre azt mondani, hogy tökéletes, pedig közel áll hozzá. Zavaró volt, hogy nagyon elkülönült a zene és a film, talán ha ezt úgy oldották volna meg, mint a 'Telephone'-ban, akkor egységesebb lenne az összkép. A Born This Way albumról egyértelműen ez a legjobb videó, azt nem merném kijelenteni, hogy mind közül ez lenne a csúcs, azt viszont igen, hogy a Marry The Night lesz akkora sláger, mint a Bad Romance, vagy a Poker Face, valamint azt is, hogy ez a klip fél év, egy év után sem fog eltűnni a süllyesztőben, mert van benne valami, ami a többi sztárocskának a klipjéből hiányzik, és ez az, ami Gagát olyan naggyá teszi.

Pár órán belül megjelenik a legújabb Lady Gaga klip, ennek örömére fogadjátok szeretettel ezt a videót, a Marry The Night (talán) legjobb élő verziójáról a 54. Grammy Nominations-ről. Én nem tudok betelni vele, a díszlet, a jelmezek, Gaga hangja, a tánc, egyszerűen hibátlan az egész.