Elhatároztam, hogy le fogok szokni a koffeinről, mert évről-évre egyre több kávét iszom, és ennek hosszú távon nem lesz jó vége. Mostanában már egy bögre latte, és fél liter americano kell ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjak ébredni reggelente. Ha nem akarok délután szundikálni, akkor ebéd után is meg kell innom egy bögrével, és ha még este mennék valahová, akkor egy újabb fél literes americanot puszilok be. Ez kb. másfél liter kávé egy nap alatt. Minimum.

Szóval változtatni kell, Miyának is sikerült, nekem is sikerülni fog, egyelőre áttértem a koffeines teára, aztán azt szépen fokozatosan lecserélem koffein mentesre. Wish me luck!

Tegnap a 'Maradj Talpon!' után volt szerencsém belekukkantani az m1 híradójába, ahol egy sokperces riport foglalkozott egy sráccal, aki belehalt egy bizonyos "dizájnerdrogba". Az összefoglaló alatt vágóképeket mutattak füves cigit tekerő fiatalokról és a mostanság a média által felkapott Amsterdam Shopról. Ezen még csak röhögtem, de amikor Zacher Gábor elhintette, hogy a fiú, aki meghalt egy vénásan beadható kábítószer áldozata lett, eléggé felhúztam magam.

Akkor tisztázzuk!

A kábítószereket több csoportra lehet osztani. Az első két nagy halmazt a legális és az illegális drogok alkotják. Legális a kávé, a cigi, az alkohol, és akár a csoki és az internet is, illegális pedig a fű, a speed, a heroin stb. Az illegális drogoknak is két fő csoportja van, a könnyű és a kemény drogok. A kettő közötti határ nem teljesen éles, de általában a herbál drogok (tehát a növényi, jó esetben vegyszermentes származékok), mint például a fű és a gomba számít könnyűnek, a különböző szintetikus szerek pedig már a keményebb kategóriát képviselik. Utóbbiaknak több formájuk van, létezik például tabletta, por, és van, amit vénásan kell belőni. A dizájnerdrogok is ide tartoznak, ezek általában véletlenül születnek, amikor felfedezik, hogy különböző növényvédő szerek, vagy bármilyen más vegyszerek bódító hatással bírnak. Ilyenkor ezek (legtöbbször por formában) hamar ellepik a szórakozóhelyeket, mivel legálisak és könnyű őket beszerezni vagy előállítani. Amit az Amsterdam Shopban árulnak/árultak különböző létező drogok másolatai. A kínálatban volt por, pirula és marihuánához hasonló zöld morzsa is. Utóbbinak természetesen semmi köze nem volt bármilyen növényhez, vegyszerekből előállított, állagát tekintve szárított növényi törmelékhez hasonló por volt, mely valamilyen érthetetlen okból "herbál fű"-két épült be a egy bizonyos szubkultúra szótárába.

A fogyasztókat is több csoportra lehet bontani, leírok néhányat a legáltalánosabbak közül. Vannak az alkalmi "szívók", akik havonta, évente egyszer-kétszer nyúlnak fűhöz, és vannak a rendszeres "szívók", akik minden nap akár több füves cigit is elszívhatanak. Magyarországon egyre nagyobb a partidrogosok száma, ők egy-egy buli előtt, vagy alatt használnak különböző szintetikus szereket, porokat, tablettákat, vagy a sokat emlegetett dizájner drogokat. A komoly drogfüggők száma a legkisebb, ők azok, akik már teljesen elszakadtak a valóságtól, és általában minden nap vénásan lövik maguknak az adagjukat, vagy szinte bármit bevesznek, a lényeg csak az, hogy ne legyenek józanok. Ők komoly orvosi segítségre szorulnak, és a legtöbbjük soha nem fogja tudni legyőzni szenvedélybetegségét. A legtöbb fogyasztó azonban nem függő, ugyanazért nyúlnak a fűhöz, vagy egy-egy szintetikus szerhez, amiért a legtöbben az alkoholhoz, hogy bulizzanak, hogy ellazuljanak, vagy bármiért, amit józan tudatállapotban nem tudnak megtenni. Természetesen az lenne a legjobb, ha ezt senki nem ilyen szerekkel érné el, de sajnos sokan csak így tudnak kikapcsolni pár óra. Ha nincs semmi baj azzal, ha valaki néha-néha megiszik pár pohár sört vagy bort, azt miért kell egyből megkövezni, aki alkalmanként elszív egy füves cigit? Ha az aktuális kormány nem is hisz ebben az "Élni és élni hagyni" elvben, akkor sem büntetni kéne a fogyasztókat, hanem megelőzni, vagy ha már késő, akkor feltérképezni a kiváltó okokait annak, amiért valaki a drogokhoz nyúl, és ha rászorul, segíteni kell neki találni valami más alternatívát.

A probléma az, hogy a tömegmédia teljesen félretájékoztatja azokat, akik nem jártasak ebben a témakörben. Párhuzamot von a keménydrog általi túladagolásba belehalt fogyasztó és az alkalmi szívó között, ami egyrészt tájékozatlanságra vall, másrészt pedig ellentmond az újságírás (mára már sajnos csak elméletben létező) alapelvének, miszerint objektíven kell tájékoztatni az embereket a világ dolgairól. Tény: aszpirintől többen haltak meg az elmúlt száz évben, mint fűtől. Tény: egy az USA-ban készült felmérés szerint többen támogatják a marihuána legalizálását, mint ahányan ellenzik. 

Félreértés ne essék, nem bíztatok senkit drogozásra, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a dolgok sokkal komplexebbek annál, mint ahogy az a tévében lemegy. Az imént leírt pár sor is csak töredéke (ezért egy eléggé leegyszerűstített és helyenként hiányos változata) annak, amit ebben a témában még le lehetne írni. Mivel elfogadható prevenciós program ma magyarországon nem létezik, és a tömegmédia is csak a szenzációkkal foglalkozik, arra kérek mindenkit, hogy olvasson utána a témának, mielőtt véleményt nyilvánít a drogokról, vagy azok fogyasztóiról! Ha ilyen szerekkel élsz, tudd, hogy mit juttatsz be a szervezetedbe, és ne tedd tönkre az életed azzal, hogy tájékozatlanságod miatt nem tudod felismerni a még ésszerű határokat és átbillensz a ló túloldalára! Ne higgyetek a tömegmédia által belétek súlykolt hülyeségnek, tájékozódjatok és nézzétek objektíven a dolgokat!

Gyerekként nagyon szerettem biciklizni, pár év kihagyás után 2-3 éve ültem újra nyeregre. Lehet, hogy csak a gyerekkori emlékeim fakultak meg, de mintha teljesen megváltozott volna a biciklis közösség. Szubkultúrákra szakadtak, ellenségeskednek egymással és az utolsó csavarig mindent státuszszimbólumként kezelnek. Futárok, hipszter fixisek, csodálkozó tanyabikeos lánykák, középkorú teszkómontis, állig felprizmázott alakok suhannak fel és alá Budapest utcáin, és a legtöbbjük úgy gondolja, hogy a saját kasztjuk a legjobb, a többiek pedig kövezni való férgek, akiknek nem is lenne szabad biciklire ülniük.

Ezzel még nem is lenne baj, amúgy sem akarok ezekbe nagyon belefolyni, de van valami, amit nem értek. Minden két keréken élő ismerősöm mélységes megvetéssel nyilatkozott azokról, akik télire elrakják a biciklijüket, mondván, hogy "nem elég nagy biciklisták ahhoz, hogy végigtekerjék a telet". De ez miért is baj? Ha nekik jól esik térdig érő hóban, kőkemény fagyok mellett biciklin csúszkálni, akkor hajrá, de ne szólják már le azokat, akik nem akarnak se megfázni, se törött karral a balesetire rohangálni tekerni, hanem arra a 3-5 hónapra megveszik szépen a BKV bérletet vagy visszaülnek az autójukba, aztán tavasszal újra előkapják a kerékpárjukat. Én például alapból nem tekertem nyáron se napi szinten, csak akkor, ha siettem valahová, és most, hogy az átlaghőmérséklet bőven 10 fok alá esett, eszem ágában sincs bárhová bicajjal nekiindulni. Szóltam és uff.

Én egy nagyon furcsa ember vagyok. Élőben a megjelenésem és a viselkedési stílusom merőben eltér az átlagtól, és ez az egyik legmegosztóbb tulajdonságom. Az emberek egy része nyit felém és meg akar ismerni, de a legtöbben első látásra leírnak egy életre és határozott ellenszenvet mutatnak felém. Megutálnak, pedig nem is ismernek. Tény, hogy tudni kell elviselni engem, amihez kell az én kompromisszum képességem is, de ugyanemiatt egy másik "lelki plug-int" is ki kellett fejlesztenem magamban, egy "tűzfalat" a mások által rám aggatott sértő megjegyzések ellen. Úgy gondolom, hogy ezt sikerült a tökélyre fejlesztenem, és mivel tudom, hogy a világon jelentős számú velem egykorú küzd hasonló problémával, leírom a módszeremet az összes duci, szemüveges, stréber, meleg, cigány, művészlélek, vagy szimplán csak ok nélkül kiközösített társamnak arra, hogy hogyan tudják ezeket a zavaró tényezőket az előnyükre fordítani. Tudom, nagyon közhely, de ha már egy embernek tudok segíteni ezzel, akkor megérte.

Az első és legfontosabb: tudd, hogy ki vagy, és ne próbálj más lenni! Ha például folyamatosan cikiznek a "menő csajok" azért, mert te nem égeted magad hetente a szoliban, vagy nem volt még minimum 20 egyéjszakásod, nem szabad behódolni nekik, mert így egy idő után csak egy napraforgó lennél, akiből kiöltek mindennemű egyedi értéket. Bármennyire is vonzó lehet egy-egy szubkultúra csábítása, és az a gondolat, hogy így talán majd befogadnak, tudd, hogy nem téged kedvelnének, hanem a saját klónjukat, hiszen te is azzá válnál. 

Súlyosabb esetekben ez egyes embereknél odáig fajulhat, hogy kifejezett ellenszenvvel éreznek azok iránt, akik ebből az egészből nem kértek, és nem féltek megvalósítani önmagukat. Figyeld csak meg, az összes beszólógatós ember általában egy-egy klikk oszlopos tagja, és a sértegetéseik visszavezethetők a saját életük kudarcaira vagy hiányosságaira. Azok, akik már menthetetlenül valamilyen szubkultúra klónozott katonájává váltak féltékenyek lehetnek rád, ránk, amiért mi tudtunk ellent modnani, és megóvtuk önmagunkat az esztelen konformizmustól.

Ha ezt megérted és elfogadod, magabiztosabb leszel, és könnyebb lesz elengedned a füled mellett a sértő megjegyzéseket, sőt, ki merem jelenteni, hogy ilyen esetekben a mocskolódó emberek által te magad empátiát tanulsz, és jobb lesz a konfliktus kezelő képességed - ezáltal pedig emberileg fejlődsz, ami már önmagában is egy nagyon jó érzés. Hosszú távon pedig ha észreveszik, hogy felesleges energiát pazarolniuk rád, mert te úgyse veszed fel a sértéseiket, a beszólógatások ritkulnak, és végül teljesen abbamaradnak. A lényeg, hogy ne süllyedj le az ő szintükre, hiszen mindannyian egy vérből valók vagyunk, és testvérünkként kell szeretnünk embertársainkat, még azokat is, akik veled ellenszenvesek és még akkor is, hogy ha úgy érzed, ezt senki más nem gondolja így. Az egyik legújabb, első olvasásra kedvencemmé váló Steiner Kristóf idézettel zárnám a gondolatmenetet: "A boldogságot nem lehet hajszolni. Megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad örökkön örökké."