Jézusom, a tegnapi egy nagyon fárasztó, de örömteli nap volt. Reggel megkaptam a hír, hogy a LadyGaga.hu társszerkesztője vagyok, ami nagyon jó. Ennek örömére mosolyogva indultam el itthonról. :) A Deákon találkoztam Zsombival, Esztivel meg Tádéval, a baj csak az volt, hogy addígra már véresre törte a cipő a lábamat, ezért el kellett csoszogni a Rossman -ig, ahol vettem sebtapaszt. FELÜDÜLÉS VOLT!!! : D

Ezután próbálni mentünk, ahol próbáltunk felvenni (értitek a szóviccet) egy új dalt, de aztán rájöttünk, hogy nem tudjuk, de aztán rájöttünk hogy mégis. Így hát felvettük és egész jó lett. Sőt nagyon jó, ahoz képest, hogy konkrétan lófasznyi technikánk volt hozzá.

Az volt a legjobb, hogy Gergő (aki nagyjából olyan nekünk, mintha a zenei producerünk, menedzserünk, pszihológusunk, időjósunk és még egy csomó mindenünk lenne) azt mondta, hogy jó lett a dal.

A csipet-csapat Tádé nélkül, de Bogival kiegészülve ezután átjött hozzám. Ittunk finom teát, meg meghallgattuk az új dalt, aztán csináltam zsombinak lakkfilccel egy tetoválást és szerintem tök jó lett... :)

Ezek után a napot mi sem zárhatta volna jobban, mint egy nagyon ütős koncert émény, amit tegnap a the Grenmától kaptunk meg. Bár a tracklist rövidke volt, de még így is belefért egy Néni karaoke show, ahová ezúttal engem hívtak fel a színpadra és rajtam kívül csak egy csaj volt fennt, aki biztos nagyon izgult, mert nem lehetett hallani amit énekelt. Csongi azt mondta a koncert után, hogy nem volt még olyan, hogy valaki kivette volna a mikrofont az álványból és úgy énekelt volna, mert általában mindenki tök karótnyelt odafennt. :)

Hazaértem éjfél előtt, de cseppet sem voltam álmos, ezért nekiláttam filmezni. Megnéztem az "Egy Gésa emlékiratai" című filmet, ami nekem nem tetszett... Nem szeretem a japán kultúrát, egyedül a tetoválások és a különböző grafikák tetszenek, bár azok nagyon. 4 körül feküdtem le, és kb két órája keltem... Tudok élni, mit ne mondjak... : D

Huh nem tudom, most nagyon közléskényszerem van, de nem tudom, hogy mit írjak... Ma megjöttek postán Zsombi pengetői, ezért taliztam vele és odaadtam neki őket. A dologba két fatális hiba csúszott be: otthon hagytam a pengetőket és rossz irányba szálltam fel a villamosra... Na igen, jellemző, így egy kis késéssel, de végül csak sikerül megtalálnunk egymást. Idén először a meleg elöl bemenekültünk a Costába, ahol jegesteát ittunk.

Ezután anyummal elmentem az Allee -ba, lecsekkoltam a H&M Divat az AIDS ellen kampányának a darabjait és bár egy ing egész nemrossz volt, a ruhák nekem nem jönnek be... Mindegyikben van egy pici hiba ami elrontja az összképet. A fülhallgatók viszont tetszenek, de nekem akkor is egy Gagás kell... :D

Ezután Találkoztam Timivel és vele is elmentünk a H&M-be, ahol félretetettem egy papucsot... :D Kicsit mászkáltunk még a városban, hülyültünk mint a szemét aztán most itthon vagyok... Nem tudom, mesélnék szívesen valami izgalmasat, de semmi nem történt velem ma.

P.s.: Beelőzte a részvénypiacon az Apple a Microsoft-ot!!!! :D

Ásen szavával élve kaptam egy "pücüt". :) Na, komolyra fordítva a szót, kaptam egy új játékszert és nagyon-nagyon örülök neki. Nagyon régi vágyam volt egy hordozható gép, hiszen a banda miatt is kell, meg azért suliba sem árt meg ha elutazunk valahova akkor is kell a megszokott munkafelületem és most, kihasználva egy kínálkozó lehetőséget megvettük életem első laptopját, egy 13 colos MacBook Pro -t.

Ebben a gépben megvan minden, ami nekem kell. Kicsi, de erős, szép képernyője van, kényelmes rajta pötyögni, vannak rajta olyan programok, amiket nap mint nap használok és - ez most nagyon sznob lesz - van egy fílingje a hordozható Mac -eknek. Most nem kezdek el megint oldalakat írni arról, hogy miért tartom mérföldekkel jobbnak az Apple számítógépeit mérföldekkel jobbnak az összes többinél, mert ezt már annyiszor megtettem.

Szuper érzés volt elhozni a boltból és végigmenni vele az utcán. Egyébként a boltban Lady Gaga szólt, mint kiderült az egyik eladó lány iPhone -járól. Éééés láttam hogy már itthon is lehet kapni a HeartBeat -et, a Gaga által tervezett fülhallgatót. Elég húzós ára van, huszonvalamennyi, de karácsonyi ajándéknak (vagy csak úgy) tökéletes lenne NEKEM!! :D Majd meglepődök...  ;)

Amúgy az életecskémmel semmi extra, ugyanúgy depi van, de a mai napom egész jó volt, hiszen még kávézni is voltunk Kriztával, Esztivel és Zsombival. Szóval talán látom már a végét a szenvedésemnek... Ez így leírva annyira szánalmasan hangzik, de valahogy a fejemben most minden értelmes és semmi sem az...

Egyébként vasárnapra összekapom magam, mert koncert lesz!!! Gyertek!!!! Ingyenes! Bővebb infó a GT weblapján... ;)

Túl vagyok egy hosszú és fárasztó hétvégén. Pénteken neo -n voltunk a Zépében Zsombival meg Esztivel, meg asszem ott volt Tádé is, aztán átmentünk EZ Basic -re, ahol felszedtük Timit és átjöttünk hozzám. South parkot néztünk, aztán szép lassan mindenki hazaszállingózott.

Másnap tök jó, mert kipihent voltam, így szuper jókedvűen mentünk Zsombival fodrászhoz. Nem lett nagyon más a hajam, meg Zsombinak se, de ez a kis fazonigazítás már nagyon rámfért. A végén tök jót beszélgettünk Bubi -val a fodrászunkkal és azt is megdumáltuk, hogy vasárnap jön velünk a koncertünkre (amit ugye senki nem fejeltett el!) és azon felül hogy belövi a sérómat fellépés előtt, együtt bulizunk utána. :D Apropó buli... Koncert után még egy kicsit ott maradunk, de megyünk afterozni Timihez, ami nagyon jóóónak ígérkezik.

Aztán próbáltunk egyet, ami nekem nagyon jól esett, csak a végére elfáradtam nagyon és olyankor nekem nem lesz semmi hangom, ezért az utolsó dalt bikicsunájosan szavaltam végig. Aztán találkoztam Timivel, átjöttünk hozzám, majd amikor Miyáék is megérkeztek, nekiláttunk szendvicset csinálni, telezabáltuk magunkat és úgy néztük meg a "Bárányok harapnak" című zseniális horrorfilmet, amit senki nem bír ki röhögés nélkül, mert nagyon szar. Ezek után meg akartuk nézni a "Paranormal Activity" -t, de annyira ilyesztő volt, hogy mindenki elaludt az első öt percben. Jó kis este volt, de valahogy nem tudom, fura... 

Nincs valami jó kedvem, és mivel már bőven elmúlt éjfél úgy döntöttem elteszem magam holnapra. Hetek óta abban reménykedem, hogy "majd a holnap szebb lesz", de mintha egyre rosszabb lenne... :(