Gyerekek nagyon ki vagyok merülve... Múlt héten ugye dójcslándban voltam és leszívta az akksimat, vagy énnemtom...

Meg ugye javában zajlik a házfelújítás is nálunk, amivel már egy kicsit kezd telelenni a tököm, de már látom a végét. A szobám szuper lesz, a többi helyiség is elmegy, bár lehetett volna jobb is, de majd még kiderül, mert a kétséges elemek még nincsenek a helyükön. Mindegy, kell egy kis "környezet váltás", szóval végső soron örülök ennek az egésznek.

Mindezek mellett most megint van egy ilyen kis depihullámom, vagy nem tudom, mert rámjöttek a szokásos hülyeségeim, melyeket rajtam kívül nem ért senki, de azért jó, amikor látom hogy mások támogatnak. Nélkülük lehet hogy már felkötöttem volna magam. Szóval imádom a barátaimat és tényleg köszönöm nekik csak azt hogy vannak és hogy van kivel találkozgatnom az unalmas és fájdalmas valóságomban... 

Pénteken buli lesz, gyertek zépébe és május 23 -án meg koncertünk! :)

Hétfő óta ez egész lakás fel van túrva. A régi bútorokat vastag porréteg fedi, a fontosabb dolgok pedig konyharuhákkal és törülközőkkel vannak leborítva. A rendkívül inteligensnek tűnő munkás emberek már egy falat kivertek, de másnap már elkészült helyette az új, gipszkartonból. Megvan az átjáró is a konyha és a nappali között, és egy felesleges ajtót is már szépen befalaztak, de még semmi nincs kész. Mivel az átalakítás nagy része a konyhában vagy a konyha körül zajlik semmit nem tudok enni, ezért már napok óta csak pizzán, meg hasonló rendkívül egészséges gyorskaján élek. Ilyenkor van az, hogyha nem ehetek semmi jót, akkor inkább nem eszem semmit, és büszkén jelentem: lefogytam. Messze még az egész őrület vége, hiszen még hátra van néhány olyan dolog, amelyet anyám egyedül totálisan el fog baszni. Igen, azért egyedül mert péntek este utazom Münchenbe 5 napra, kihasználva az érettségi szünetet. Ennek elvileg örülnöm kéne, de nem örülök, mert félek, hogy mire hazaérek hupilila falak fogadnak, meg valami ócska, narancssárga konyhabútor kerül a gondosan kiválasztott gyönyörű sötétbarna padlólap és drapp csempe közé. Ez az egész szar. De remélem, hogy szép lesz a lakás.