A MusicPlus által ellátogathattam az idén második alkalommal megrendezett Kőrös Körül Ifjúsági Fesztiválra, azaz a KÖRF-re. Riporter társammal, Annával - így visszatekintve - túl korán indultunk le Békéscsabára, de így legalább még beülhettünk egy ottani étterembe. Hiba volt, borzalmas volt a kiszolgálás, a kaja, minden. Mindegy.
Fél négykor értünk le, és gyakorlatilag nem találtunk a fesztivál helyszínén semmit, csak a hőség elől menekülő bentlakók üres sátrait, néhány kókadt piapultot, és egy félkésznek látszó színpadot. Szerencsére egy kedves barátom, Jázmin, aki újságíró, meghívott minket a sátrába, ahol egy egész szerkesztőség volt berendezve internettel, laptopokkal, internettel, kávéval és internettel. Ott egy kicsit összekapartuk magunkat, aztán elindultunk sétálni. Városi gyerekek lévén óriási élmény volt megfigyelni a szamarak, kecskék és malacok ólját, de az őzikék kifutójánál is megálltunk egy időre. Felfedeztük az ottani kastély romjait, tettünk egy laza kört az erdőben, és mire visszaértünk, már beindult az élet a fesztiválon.
Szerencsére az Esti Kornél koncert alatt lement a nap, és vitte magával a kibírhatatlan hőséget is, úgyhogy Annával nyugodtan munkába tudtunk állni. A fellépők nem tudtak az érkezésünkről, ezért egyesével kellett elkapnunk őket, és ledumálni velük a dolgot. Ez az Esti Kornélnél, és a Boheminan Betyars-nál még nem volt nagy probléma, azonban a Compact Disco és a Soerii és Poolek már keményebb dió volt.
Előbbinél szabályos telefonláncot kellett indítanom, azonban végül, a fellépésük után sikerült elkapnunk az addígra már egyáltalán nem szomjas Csabát és Begit, akikkel készítettem egy komolynak egyáltalán nem nevezhető interjút. Ezután a program szerint már rég kezdenie kellett volna a Soerii és Pooleknek, de a managerük még a színpad mögött rohangált, és próbált pengetőt szerezni. Sajnos addigra már mindenki lelépett, akinek esetleg lett volna, de én nem haboztam, fogtam egy régi plasztik kártyát és egy ollót, és gyorsan csináltam párat.
"Tessék, három pengető. A koncert után csinálhatnánk egy interjút?" - mondtam én, a válasz pedig egyértelmű volt. A fergeteges show, és két, a csirkétől szerzett abszint után a backstageben végül elkészült a Soerii és Poolek interjúnk is, akikről kiderült, hogy még a legszerényebb backstageben is oltári afterpartyt tudnak csapni maguknak.
Összességében jól éreztem magam a KÖRF-ön, azonban a hangulatot nagyon megpecsételte, hogy még csak másodszorra rendezték meg a pósteleki fesztivált. Rossznak egyáltalán nem volt rossz, azonban néhány dolgon van még mit javítani. Abszolút van létjogosultsága a rendezvénynek, és szerintem pár éven belül felfejlődik például a Hegyalja, vagy a SZIN szintjére. Az általunk készített anyagokkal hamarosan találkozhattok a MusicPlus-on.