Akik figyelmesen olvasták az előző előző előtti bejegyzésemet, tudhatják, hogy Balatonon vagyok, egészen pontosan Lellén, egy három csillagos szállodában, svédasztalos reggelivel és vacsorával. Ezutóbbi csak azért fontos, mert ma este volt az első vacsora itt, (mellyel szemben amúgy is magas elvárásaim voltak) ami borzalmas volt. A "svédasztal" azt jelentette, hogy az előételt és a desszertet (erre még visszatérek) nekünk kellett magunknak kiszedni, míg a főételt a pincér hozta. A Napsugár Hotel svédasztalán nem hogy ezerféle ételből, de még csak kettő közül sem lehetett választani, azt kellett enni, ami volt: hagymalevest és rántott csirkét majonézes krumplival.
Ezek után jogosan várná az ember, hogy nagyon finom ételt kapjon a pénzéért, de sajnos ez sem történt meg. A hagymalevesben nagy darabokra vágott újhagyma volt, két centi zsírréteggel a tetején és félcipónyi "pirított zsemlekockával". A csirke filézetlen volt és gyanús piros és lila foltok voltak a húsban. A majonézes krumpli meglepően finom volt, bár a majonéz tipikusan egy nagyon kényes étel, már szinte borítékolok magamnak valami nagyon durva ételmérgezést holnapra. Az egészben az volt a legviccesebb, hogy az, amit a pincérek pókerarccal "desszertnek" hívtak, szeletelt görögdinnye volt magában. Egészségesnek egészséges, finomnak pedig finom volt, de tízből tíz embernek nem ez jut elsőre az eszébe a desszert szó hallatán. Ez ilyen balatoni módi?
A nyaralásból hátra van még két nap, összességében nem olyan rossz itt és bár a szállodai koszttal kínozni lehetne, ki tudom jelenteni, hogy jól vagyok, kellemes a Balaton, süt a nap és a pihenés is rám fér. (de azért a laptopom nélkül felkötném magam)
