Tegnap reggel nagyon jó kedvem volt, de aztán ez alaposan el lett cseszve és úgy indultam el Velencére, hogy legszívesebben tömegmészárlást rendeztem volna valami jó forgalmas helyen. Vagyis először csak Érdre mentem, ahol Miyáékkal találkoztam, de az odavezető vonatút sem javított kedélyálapotomon, sőt. Végül így indultunk meg a 25 kilóméteres túránkra bicajjal. Az intenzív testmozgásnak köszönhetően felszabadultak bennem bizonyos boldogság hormonok, melyektől egy kicsit jobb kedvem lett, úszkáltam a tó vízében, napozgattam egy kicsit de egy óra után úgy éreztem, hogy nagyon nincs partyhangulatom, ezért elindultam hazafelé.
Illetve csak indultam volna, mert nem találtam a pólómat. Kerestem mindenhol, majd visszamentem a strandra, ahol bár meglett, de persze nem is én lettem volna, ha közben nem szedtem volna össze egy jó kis defektet, ezért kénytelen voltam vissza tolni a bringámat a vasútállomásig, ahol épp' hogy lekéstem a vonatot, ezért várhattam egy teljes órát a következőre a tűző napon. Mindezt persze úgy, hogy nem volt nálam se könyv, se telefon, se semmi. Már kétszer végigszámoltam a fűszálakat az állomás területén, amikor befutott a csillogó-villogó szép új vonat. Ahogy felszáltam azt tapasztaltam, hogy a légkondi pont kellemes hőfokon van, és egy élmény lesz a hazaút megy, mint az atom és konkrétan egy jégveremben ülhetek egy órán keresztül egy szál pólóban, amíg haza nem érek. Persze pulcsit se vittem, hiszen odakinnt 35 fok volt, csak a szerencsémnek és a még télen atombiztossá "bérescseppezett" immunrendszeremnek köszönhetem, hogy nem fáztam meg, bár a torkom fáj egy kicsit.
Itthon kedvenc kézműves elfoglaltságomat, a defekt foltozást gyakoroltam egy kicsit, majd este jelentkeztem én is a Metropol játékára, ahol Ke$ha VIP jegyet lehetett nyerni. (természetesen nem nyertem) Ezek után találkoztam Szaszáékkal és elmentünk karaokezni. TERMÉSZETESEN már pont akkor, amikor már csak száz méterre voltunk a kocsmától ránk szakadt az ég, és annyira elkezdett szakadni, hogy a Joiner's Pub-ba már csurom vizesen állítottunk be, ahol ezért egyáltalán nem néztek ránk furcsán. Két szerencsétlen szóló próbálkozás és egy mulatságos közös Mizu eléneklése után nem erőltettük tovább a dolgot és inkább leléptünk.
Ma sikerült két órával előbb kelnem, mint szerettem volna (így össz-vissz két és fél órát aludtam) hogy aztán mehessek Gergőhöz az iMac-jét bütykölni. TERMÉSZETESEN a megszokott útvonalon nem tudtam hozzá menni, mert le volt zárva a Lánchídnál az alagút, ezért fel kellett tekernem a Hegyallja úton. (aki járt már arra bicajjal talán megérti, hogy ez mit jelent)
Most itthon vagyok, nemsokára megyek a sátorért, amit @doriszka ad nekem kölcsön a VOLT-ra, aztán beugrom a sulimba a bizonyítványomért, aztán este valószínlűleg megyek Miyáékkal a Múzeumok éjszakájára.
Mindezek után pedig egy kurvanagyot fogok aludni! : D