Tegnap egy barátommal, Szandival felmentünk a közeli hegyre, ahol van egy kilátó (1-2 kilóméterre a legközelebbi főúttól, egy kis kanyargós túra ösvény vezet fel oda), ahonnan gyönyörű a kilátás budapestre. Nagyon jól elvoltunk, élveztük a jó időt, beszélgettünk, néztük az alattunk elterülő esti sötétségben fényesen világító várost, majd mivel kezdett kicsit hűvös lenni, kitaláltuk, hogy tüzet rakunk, hiszen van a kilátó mellett egy kijelölt tűzrakó hely. Már szinte korom sötét volt, a tűz sem égett már olyan erősen, mint korábban, lassan indulni készültünk, de akkor jobbról mély lihegést halottunk, ami félkör ívben megkerült minket (ekkor egy pillanatra kivettem a hang gazdájának a sziluettjét, leginkább egy nagytermetű kutyára emlékeztetett, de lehetett volna akár róka, vagy vaddisznó is), majd elhalkult. Na, ettől a ponttól kezdve felfoghatatlanul megijedtünk Szandival, hálát adtunk az égnek, hogy égett még a tűz, gyorsan tettünk is rá még két fát. Azt tudtam, hogy ilyenkor nem szabad elfutni, vagy támadni, hanem nyugodtnak kell maradni, de fogalmam sem volt, hogy akkor mégis hogy lehet elmenekülni.
Egy idő után szinte biztosak voltunk benne, hogy az ismeretlen valami már messze jár, de abban a pillanatban belépett a tűz fénykörébe egy óriási kutya. Mi megdermedtünk, az állat biztos, hogy kóbor volt. Keselyű módjára elkzedett körözni körülöttünk, én pedig - jobb ötlet híjján - lassan előhalásztam a telefonomat hogy segítséget kérjek. Addígra már nem láttuk az ebet, de még hallottuk a lihegését, de pár perc múlva már azt se. Erőt vettünk magunkon, felkaptunk egy-egy égő fadarabot és elindultunk lefelé a hosszú úton egyedül a vaksötét erdőben. Az eleinte égő, majd később már csak parázsló botok adtak valamennyi fényt, de annyira féltünk még mindig, hogy nem mertünk külön világítani a lábunk elé.
Óriási szerencsével úsztuk meg ezt a kis kalandot, szegény Szandinak még lefelé a buszon is remegett a lába. Tanulság: sose maradjatok sötétedés után az erdőben, pláne ha a közelben nincs biztonságot jelentő hely. Bele se merek gondolni, mi történt volna, ha nem égett volna a tűz, hiszen bármi történhetett volna, így talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az mentette meg az életünket.
