...amin 17 vagyok. :)

A címben leírt rengeteg minden történik újabban velem, várom már a holnapot több okból is, de erről majd később írok. Mostanság végülis nem unatkozom, mert suli után néha elmegyünk egy-két normálisabb évfolyamtársammal valahova, meg Miyával is rendszeresedtek a hevönözések, a biciklizések és a faszkivanozások.

De mégis... Olyan, mintha nem történne semmi, már csütörtök van és fogalmam sincs, hogy hová lett a hétfő, meg a kedd, meg a szerda, meg úgy az évtized első 6 napja. A szürkeségből egy kicsit kirángatott ma az, hogy átrendeztem a szobámat egy picit, bár még eléggé félkész. Fontosnak érzem még azt, hogy beszámoljak arról, hogy újra elkezdtem olvasni a Harry Pottert az első résztől szépen lassan, (minden este egy-két fejezet) minden könyv után meg fogom nézni a hozzá készült filmet és terveim szerint ez pont addíg fog tartani, amíg meg nem jelenik a mozikban a 7. film második része.

Egyébként meg CSIRKE!

A nagy újévi örömmámoromban majdnem elfelejtettem beszámolót írni a szilveszter eseményeiről. Ne örüljetek, nem ússzátok meg, bár szerintem aki nem kíváncsi az életemre, az már rég megnyomta a kis piros gombot a bal felső sarokban.

Az egész kezdődött délután hatkor este fél kilenckor, amikor Miya és Kriszta szerencsésen megérkezett birodalmamba. Mint három szűzlány ültünk egy körben és kibeszéltük a fiúkat meg társasoztunk ittunk ki-ki a maga tempójában. Észre se vettem és elfogyott egy bacardi-kóla és egy vodka-málna. Amikor tőlem elindultunk még az égvilágon semmi probléma nem volt, sőt, olyannyira volt mozgáskordinációm, hogy egy jelképes újévi tüzijátékot is meg tudtam gyújtani, de mire a villamosmegállóba értünk én már olyan szinten illuminált állapotba kerültem, hogy emlékeim is megkoptak már attól a ponttól kezdve.

Az Oktogonon felszedtek minket Szandiék (ez annyira nem tiszta, de mintha vettem volna még egy tüzijátékot) akikkel egy kocsmában kötöttünk ki a Liszt Ferenc téren. Ott ért minket az éjfél, nemszűnő örömmámor közepette felhívtam nagyjából minden egyes embert a telefonkönyvemből, amiért utólag is elnézést kérek.

Éjfél után 10-20 perccel elindultunk a Szikréba, ahol már játszott a neo. "Örömmel" konstatáltam, hogy megint sikerült kiválasztani közép-kelet európa legindiebb szilveszteri mulatságát, de ez sem tudott kizökkenteni eufórikus állapotomból, amelyet a neo fantasztikus utolsó 3 száma okozott.

Innentől kezdve már nagyon össze-vissza minden, volt balhé, elveszett - majd megkerült - telefon, nagy összebújások, földön ülve beszélgetés, rum (Arrr!), karaoke, Tesco Disco meg még ki tudja, mi minden. Összességében én nagyon jól mulattam az évtized utolsó bulijában.

Azt hiszem Viki fogalmazta meg nagyon jól, hogy mit érzek az új Avril Lavigne dallal kapcsolatban. "Még ülepednie kell". A "The Best Damn Thing" mélyrepülése után nem tudom eldönteni, hogy ez a szinti pop/rock vonal mennyire lett eltalálva, bár igazából minden csak nézőpont kérdése. Nekem speciel nagyon bejön ez a hangzás, jómagam is ilyen zenét játszanék ha mégegyszer színpad közelébe engednek, de az a baj, hogy Avriltől mást várnék. Ez még mindíg nem ő... Ha nem a kanadai énekesnőről lenne szó, akkor akár a kedvenc számom is lehetne a "What The Hell", de ez így elég furcsa. Na mindegy, kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok...