Ázsia center

július 7.

Tegnap voltunk Ásennel az Ázsia Centerben, hogy beszerezzük a kellékeket a következő fotózásunkhoz. Egy kivételével mindent megkaptunk amit szerettünk volna, így maradt idő egy kis nézelődésre is. Ásen egyből kiszúrt egy magassarkú cipőt 4500 forintért, de nem akarta az első boltban megvenni. Jól is tette, hiszen ahogy mentünk tovább, ugyanazt a cipőt láttuk 4000-ért, 4200-ért, 3900-ért és 3800-ért is. Amikor már a huszadik boltban is voltunk és azt láttuk, hogy ott is tartanak legalább száz darabot csak abból a cipőből elgondolkodtam, hogy vajon honnan jön ez a sok gagyi portéka? "Hát Ázsiából!", vágta rá Ásen és igaza is van, de basszus, gondoljunk már bele: magyarország egy nagyon kicsi piac. Mi az Ázsia Centerben voltunk, de van még itthon több ezer kínai üzletecske, és akkor a többi nagyobb piacot, mint amilyen a Józsefvárosi is még nem is említettem. Csak abból az egy cipőből több százezer darab lehet országunkban, és gondolom külföldön, ahol több ember él még ennél is sokkal több. Ezt még magyarázhatnám tovább napestig, de ez az egy kérdés, amit már egyszer leírtam nem megy ki a fejemből: Honnan és miért jön ez a sok kacat? Tényleg van erre igény? Ha a keleti világban az a rengeteg, elhivatott munkás, akik nyugati szemmel felfoghatatlan munkamorállal állnak hozzá gombokért a sokadik ugyanolyan gagyi "egyszerhordodésszétisesik" cipőhöz valami hasznosabb és az emberiség számára fontosabb ügyön dolgozna ennyit, talán a földünk egy sokkal jobb hely lenne.

Ázsia center Tovább

Akik figyelmesen olvasták az előző előző előtti bejegyzésemet, tudhatják, hogy Balatonon vagyok, egészen pontosan Lellén, egy három csillagos szállodában, svédasztalos reggelivel és vacsorával. Ezutóbbi csak azért fontos, mert ma este volt az első vacsora itt, (mellyel szemben amúgy is magas elvárásaim voltak) ami borzalmas volt. A "svédasztal" azt jelentette, hogy az előételt és a desszertet (erre még visszatérek) nekünk kellett magunknak kiszedni, míg a főételt a pincér hozta. A Napsugár Hotel svédasztalán nem hogy ezerféle ételből, de még csak kettő közül sem lehetett választani, azt kellett enni, ami volt: hagymalevest és rántott csirkét majonézes krumplival.

Ezek után jogosan várná az ember, hogy nagyon finom ételt kapjon a pénzéért, de sajnos ez sem történt meg. A hagymalevesben nagy darabokra vágott újhagyma volt, két centi zsírréteggel a tetején és félcipónyi "pirított zsemlekockával". A csirke filézetlen volt és gyanús piros és lila foltok voltak a húsban. A majonézes krumpli meglepően finom volt, bár a majonéz tipikusan egy nagyon kényes étel, már szinte borítékolok magamnak valami nagyon durva ételmérgezést holnapra. Az egészben az volt a legviccesebb, hogy az, amit a pincérek pókerarccal "desszertnek" hívtak, szeletelt görögdinnye volt magában. Egészségesnek egészséges, finomnak pedig finom volt, de tízből tíz embernek nem ez jut elsőre az eszébe a desszert szó hallatán. Ez ilyen balatoni módi?

A nyaralásból hátra van még két nap, összességében nem olyan rossz itt és bár a szállodai koszttal kínozni lehetne, ki tudom jelenteni, hogy jól vagyok, kellemes a Balaton, süt a nap és a pihenés is rám fér. (de azért a laptopom nélkül felkötném magam)

Első vacsi a Napsugár szállóban Tovább
süti beállítások módosítása