Az előző bejegyzésben már összefoglaltam a lényeget, de most megpróbálom egy kicsit színesebbé tenni a sztorit, ezért a mesélést ezúttal az elején kezdem. Reggel, 4.30. Komoly 3 órás alvás után enyhén leépülten ébredtem, de az este bekészített RedBull már ott várt az asztalomon. Fürdés, készülődés, kávé és fekete tea, majd indulásra készen álltam. A Népligetnél találkoztam Dórival és Vikivel. 7-kor indult a buszunk. Az úton kb. végig fárasztottam őket a hülyeségeimmel, szegények már nagyon odavoltak, de pontban 10-kor megérkeztünk valami "d" betűs helyre, ahonnan egy rövid tájékozódási szünet után továbbindultunk metróval a Mariahilfer streetre. (vagymi) A metrón a jegylyukasztó csilingelt, amit mindhárman nagyon lájkoltunk.
A belvárosban töltött élmények nagyrészét már megírtam az előző bejegyzésben, voltunk H&M-ben, taperáltam iPhone 4-et, nyáladzottunk (Viki meg vásárolt is) az American Apparelben, ettem dobozos kínaikaját, fotózkodtunk egy jegesmedvével és Katy Perry-vel, voltunk a KARE-ban, ami egy nagyon király lakberendezési bolt, kaptunk ingyen Burn-t, fesseltünk a Barbie babás kirakaton, Viki vett Justin Bieber-es dolgokat, jómagam pedig gazdagabb lettem egy fehér övvel és egy fekete pólóval.
Kelletlenül indultunk el hazafelé, mindhárman egyetértettünk abban, hogy ezer örömmel maradtunk volna még pár napig évig. Az osztrák emberek kedvesek voltak, a város nagyon szép, a környezet pedig nagyon fejlett. Fel nem tudom fogni, hogy két szomszédos ország fővárosa 3 órára egymástól hogy lehet ennyire különböző? Az nem kérdés, hogy ott jobb élni, mint itt, de vajon miért? Felzárkózik-e valaha Budapest a többi európai nagyvároshoz?
A hazaút nagyon fáradtan telt és talán az egész napi terhelés miatt nagyon labilis lelkiállapotba kerültünk. A buszon volt minden, sírás, nevetés, beszélgetés, múltidézés, punnyadás és még sok más. Összességében felejthetetlen napot tudhatok magam mögött és remélem nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. Viki, Dóri, imádlak titeket! <3