Az idei Sziget fellépői közül számomra a Muse volt a legnagyobb név. Amint megtudtam, hogy a brit formáció zárja idén a fesztivált nem volt kérdés, hogy meg kell néznem őket. A legutóbbi két lemezüket kívülről fújom, de ismerek jó pár régi számot is. Egy-egy koncertbe nem szoktam előre beleélni magam, csak amikor már megvan a jegy, ezért amikor felkerült a karomra a karszalag, óriásit dobbant a szívem.
A biztos hely érdekében a Billy Talent előtt beálltunk a harmadik sorba, így a kanadai együttest már onnan néztük és nagyon fasza volt! A Kasabian szintén közel áll a szívemhez, bár élőben nekem nem jött be, viszont a tömeg a koncert végére annyira összetömörült, hogy majdnem eltörték a karom, ráadásul alig kaptam már levegőt. Nagyon hősiesen bírtam, de amikor megtudtam, hogy még 10-15 perc van a koncertből, feladtam a harcot és kiemeltettem magam a tömegből. Mint megtudtam a haverjaim is ezt tették, de sajnos elvesztettük egymást. Mivel a többiek, akik még "megvoltak" nem akartak bemenni a tömegbe én összespanoltam pár emberkével, akikről kiderült, hogy nagyon sok közös ismerősünk van. Velük nagyjából jobb oldalt, középen helyezkedtünk el és ott vártuk a koncertet.
A díszlet egyszerű volt, de nagyszerű. Három darab, benzol gyűrű alakú penlekből álló kivető volt a hátsó fal, melyeken az élőképen kívül animációk is pörögtek. Nagyjából minden csillogott, a doboktól kezdve a ruhákon át, tényleg minden. Az első szám az 'Uprising' volt, ami majdnem olyan volt, mint a stúdiófelvételen, csak talán még jobb is. Az 'Undisclosed Desires' alatt Matt egy keytaron játszott, Dominic-nak meg kitoltak egy elektomos dobfelszerelést, így egy nagyon érdekes hangzást értek el.
Mondanom sem kell, hogy ez volt az első Muse koncertem, de még fellépésekről készült videókat se nagyon láttam tőlük. Ennek köszönhetően az első pár szám után teljesen leblokkoltam. Mindhárman nagyon profik, de a frontember, Matthew Bellamy egy igazi zseni. Nem elég, hogy gyönyörűen játszik zongorán, de egy élő gitáristenség. Remekül kihasználja az egyedi gitárjaiba épített extrákat és fantasztikusan bánik az effektekkel, ráadásul félelmetesen tehetséges is és kitűnő a színpadi jelenléte.
A koncert után percekig teljes extázisban voltam. Meg se tudtam szólalni. Beteg, zavaros tekintettel kóvályogtam a tömegben, keresve az ismerőseimet. Eddíg "csak" ismertem és szerettem a Muse-t, de tegnap óta rajongó vagyok.
(fotó: Neon)