Tegnap összefutottam három évfolyamtársammal, egyiküket már 10 éve ismerem és nagyon megörültem nekik. Két lányból és egy fiúból állt a társaság, utóbbival már többszőr találkoztam így mostanság, de a lányokkal évzáró óta nem. A társaságuk döbbentett rá arra, hogy nyáron tulajdonképpen nem is csinálok semmit, csak bulizok és pörgök megállás nélkül, ami jó, de életreszóló emlékeket az "unalmas" hétköznapokon is lehet szerezni, sőt. Én például sosem fogom elfelejteni a reggeli kávézásokat Miyával, vagy a média órákat Fraller tanárnővel, vagy a kémia órákat az antikrisztussal Erzsóval. Meg év közben is történnek vicces dolgok, például azóta is emlegetjük, amikor egyszer a teraszra kakilt valaki és az igazgató helyettes első reakciója csak annyi volt, hogy "Nem én voltam!" vagy amikor végigröhögtünk egy magyar meg egy angol órát.
Remélem jövőre is legalább ennyire eseményekben gazdag évem lesz, mint amilyen tavaly volt.