Ma lementünk egy kis társasággal Velencére. Külső szemmel nézve igen fura népség lehettünk így együtt, hiszen Miyán és Krisztán kívül még velünk volt Barna és Gergő is. Hát gyerekek, a hangulat egészen egyszerűen fergeteges volt. :D
Az egy órás vonat út 20 percesnek tűnt, ráadásul a végére akadt egy kis akció is. A kalaúztól szerettünk volna jegyet venni, mivel a Déliben túl nagy volt a sor, de egészen Velencéig nem jött. A célállomásunk előtt 5 perccel láttuk meg a vonat másik oldalán közeledni felénk, de mivel lassan jött mi még épp' hogy le tudtunk szállni fizetés nélkül.
Az állomáson már ott várt minket Alíz és így hatan vettük célba a strandot. Egy kevés alkohol elfogyasztása után nekiindultunk vizibiciklizni, mely szintén elég jóra sikeredett. A másfél liter bornak köszönhetően mindenki vígan ugrándozott a tóba és elképesztően kellemes volt a víz. Mikor időnk lejárt, kettéváltunk, Miya, Barna és én kiúsztunk a partra, miközben a többiek visszavitték alkalmi járművünket. Miután ők is csatlakoztak hozzánk a vízben, betársultunk pár ismeretlenhez és labdáztunk velük. Elképesztően hangulatos volt az egész, mert közben lement a nap. :)
Egy idő után felmerült egy hatalmas probléma: elkezdtek megjelenni a szúnyogok és bár nyakig a vízben voltunk, mindenki begyűjtött egy-két csípést jobb híjján az arcára. Ki is jöttünk a vízből, megszárítkoztunk, felöltöztünk és beültünk egy büfébe enni. Az este további részében kisboltot kerestünk, de a végén egy vízparti bárnál kötöttünk ki, ahol egy pohár bor mellett figyeltük a tulpart fényeit megtörni a vizen.
Hazafelé a vonatút nagyon emelkedett hangulatban telt, gyakorlatilag a kimerültség, vagy a véralkohol szintünk miatt teljesen értelmetlenül beszéltünk és egymás hülyeségein nevettünk megállás nélkül. Összességében egy borzasztóan kellemes napot tudhatok magam mögött és remélem, hogy szervezünk még néhány ilyet ezen a nyáron.