Hát, skacok, a tenap este után bátran ki merem jelenteni, hogy a világ legfurcsább érzése műszempillát hordani. A halloweeni jelmezemhez (Alex voltam a Gépnarancsból) kellett az egyik szememre alulra és felülre is egy-egy ilyen kis pipereterméket felragasztanom, és bár a végeredmény a halloweeni kontextustól függetlenül is nagyon tetszett (ha nem ebben az országban élnék néha bevállalnám a hétköznapokban is, de persze nem azért, mert a szempilláimat nem tartom elég hosszúnak), de soha többé nem szeretnék ilyet hordani.

Kezdjük a felrakás nehézségeivel: három lány ismerősöm közül egyik sem tudta pontosan, hogy is kell egy műszempillát helyesen felragasztani, ezért miután a felső rész nagy harcok árán került csak a helyére, inkább elvonultam a fürdőszobába és az alsót már magamnak raktam fel. Míg a felső a tövénél egy picit lejött az este felére az "én munkám" kő keményen állta a strapát hajnalig.

A srácoknak, és a kevésbé feminim lányoknak leírnám, hogy egy ilyen izét hordani kábé olyan érzés, mintha addig gyűjtögetném a szemem alatt a reggeli csipát, amíg azok teljesen körbe nem érik a szememet. 

De a legrosszabb még csak most jön: ahogy hazaestem a halloweeni buli után még félig részegen, de már a másnaposság kezdődő tüneteivel, azzal szembesültem, hogy elalvás előtt még le kell vennem azokat a szarokat a fejemről. Sajnos ezt könnyebb leírni, mint megtenni; az érzés leginkább arra hasonlított, mintha egy soha el nem engedő pillanatragasztóval lett volna felragasztva a két szempilla, amit egy először még kecses (amúgy inkább csak fájdalmas), másodszorra viszont már a végletekig megfontolt és lassú mozdulattal húztam le a szemhéjamról, ami ugye az emberi bőr egyik legvékonyabb és legérzékenyebb része, ilyen jogon nem kicsit fájt a művelet. Utána elalvás előtt nagyon égett a szemhéjam, és könnybe is lábadt a szemem.

A végső konklúzióm az, hogy örülök neki, hogy nem kell ilyeneket hordanom, és sajnálom azokat a lányokat, akik úgy érzik, hogy a műszempillájukat feltétlenül fel kell ragasztaniuk még akkor is, ha csak a sarki boltba mennek le 20 deka csirkemellsonkáért meg egy doboz tejért. Úgy gondolom, hogy már a sminkelést sem szabadna túlzásba vinni, ezeket a különböző műbővítményeket pedig kifejezetten kerülni kéne a mindennapokban, hiszen úgy szép mindenki, ahogy van, ezeknek a szaroknak a használói pedig csak elfedik és megváltoztatják önmagukat. Ami rossz. Happy Halloween!

Még nem is írtam a Nem tetszik a rendszer! nevű tüntetésről, pedig vasárnap Miyával mi is kilátogattunk az Erzsébet híd lábához, hogy magunkban szép csenden mi is kiabálhassuk a tömeggel, hogy "Nem tetszik!". Rengeteg ember volt, nagyon vegyes volt a társaság, fiatalok, idősek egyaránt, ami meglepett, hiszen az esemény szinte teljes egészében a Facebook-on szerveződött, ahol az eseményre össz-vissz hétezren igazoltak vissza - ami ugye csupán csak a hét százaléka azoknak, akik ténylegesen ott is voltak. 

Mivel a politikához nem értek, ezért most nem is kezdenék el politizálni (pedig bizonyos alkoholmennyiség után hevesebben osztom az észt, mint bárki, mert ugye nekem is van véleményem és én azt gondolom szentnek és sérthetetlennek), de egy-két dolgot leírnék, ami - stílszerűen - tetszett vagy nem tetszett a hétvégi tüntetésen.

Tetszettek a fellépők, a roma értelmiségi nőtől a színészeken át ifjúsági mozgalmak az újonnan alakuló pártok képviselői is beszéltek, és igen jókat mondtak, hatásos volt az egész, és mindenki megértette, hogy ez így nem mehet tovább.
Tetszett a zene. Hallhattuk élőben a 'Nem tetszik a rendszer' című kultikusnak ígérkező himnuszt, de a "dárenbészesített" Kovács Kati feldolgozás is bejött.
Tetszett, hogy nem volt zavargás. Végre bebizonyítottuk, hogy 50 troll nélkül egy a rendszer és kormány ellen tüntető tömeg lehet békés is.
Tetszett a sajtókártya, amit kaptam, részben ezért is írom ezt a bejegyzést most.

Nem tetszett viszont, hogy nem arról volt szó, hogy mit kéne csinálni, hogy hogyan tovább, hanem csak szépen sorban mindenki elmondta, hogy mi nem tetszik neki. Félreértés ne essék, minden nem tetszés teljesen jogos, de ha már százezren összegyűltünk, valami iránymutatást igazán kaphattunk volna.
Nem tetszett, hogy a 4K!, mint politikai erő szólalt fel, és a beszédben gyakorlatilag előkészítették a későbbi pártalapítási szándékukat.
Nem tetszett a néni, aki a himnuszt énekelte össze-vissza szertehajlítgatva.
Nem tetszett, hogy a magyar média egy értelmes cikket, vagy riportot nem volt képes kiszarni magából. Különösen felháborít, hogy állítólag a tüntetés ideje alatt a HírTV-n az 5 évvel ezelőtti események pörögtek "ÉLŐ" felirattal kommentár nélkül, és hogy a különböző nyilvános forgalom figyelő webkamerák a területen archív képeket ismételtek.

Elképzelés:
Sikeresen megértettem és megtanultam holnapra a mágneses indukcióvektor és a két mágneses pólus között fellépő erő kiszámításához szükséges képleteket, megcsináltam a harminc másodfokú egyenletből álló feladatlapot, elkészítettem a logó- és arculattervemet a média csoportomnak (a holnapi prezentációm a világsikerű magyar találmányról, a gömböcről már rég kész) és megírtam az eltervezett egy-két cikkemett a ShortScore-ra. Maradt még energiám arra, hogy az október végén esedékes következő fotózásomat, valamint egy közelgő videós projektemet szervezzem, most kötögetek egy fél órát, aztán sütök palacsintát, olvasok és este 10-kor azzal a tudattal hajtom álomra a fejemet, hogy ma is megcsináltam mindent, amit csak kellett/szerettem volna.

Valóság: