Utálok bulizni

szeptember 9.

Utálok bulizni. Minden egyes alkalommal, amikor valaki elhív egy olyan helyre, ahol kirittyentett kurvák és "raj" csávók rázzák a fejüket, seggüket vagy amilyüket tudják felkapott tánczenékre, én általában ülök a sarokban és csak azt ismételgetem magamban, hogy "MIÉRT?!".

Miért, miért, nyilván azért, mert még ez is jobb, mint itthon belefulladni a Simpsons család valamelyik random részébe, amit már úgyis kívülről tudok, de inkább azért, mert nagyon szórakoztató tud lenni a különböző embercsoportok megfigyelése, és úgymond szociológiai osztályozása és kiértékelése.

Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, mint amikor az ember egy középszerű természetfilmet néz a "natgeón", és a kommentátor leírja a különböző fajok viselkedési, élelemszerzési és párzási szokásait. Ilyen bulikban az én fejemben is szól az a bizonyos jól ismert női vagy férfi hang (mikor mi), csak épp nem azt mondja, hogy "a sörétseggű páviánok falkában indulnak vadászni", hanem azt, hogy "a genetikai hátránnyal induló (csúnyácska) engineering hallgató nőstények ízléstelen, testükből alig takaró vizuális terrorral, és Rihannára való seggrázással hívják fel magukra a hímek figyelmét", vagy hogy "a túdósoknak még nem sikerült rájönniük, hogy milyen nyálkahártyát támadó fertőzés terjenghet a kolónia mellékhelyiségeinél, ám annyi bizonyos, hogy onnan szinte mindenki szipogva jön ki".

Szóval ha legközelebb esetleg titeket is elvinne egy ilyen helyre a rossz fene, vagy a szerencsétlen véletlen, akkor próbáljátok meg ilyen szemmel nézni arra az időre a világot, hátha segít. És nem, nincs aszpergerem, "my mother had me tested"!

Utálok bulizni Tovább

Szemöldök elmélet

szeptember 9.

Egy régi barátomnak van egy elmélete, miszerint egy ember aktuális lelki állapotát le lehet olvasni a szemöldökéről. Najó, nem mindenkiét, de ha az illető alkalmanként, vagy rendszeresen szedi a szemöldökét, akkor biztosan. Az elmélet szerint akinek valami baja van, összecsaptak a feje fölött a hullámok, túl van egy rossz szakításon, vagy éppen csak valamiért szar az élete, az előszeretettel okoz - akár csak tudat alatt is - (fizikai) fájdalmat magának. Ez rossz emósok esetében az öncsonkításig és az érfelvágós attention whore-kodásig fajulhat, az átlagembereknél azonban a már meglévő fájdalmas tevékenységek száma nőhet meg. Ennek legszembetűnőbb formája a túlzott szemöldök ritkítás, hiszen ilyenkor a kedélyállapotunk szó szerint a homlokunkra lesz írva.

Sherlock-ot megszégyenítő magabiztossággal állíthatjuk tehát, hogy ha valaki a megszokottnál vékonyabbra húzta szemöldökének kontúrját, akkor valószínűleg valami nyomasztja a lelkét és talán segítségre szorul. Ugyanez néhány esetben igaz lehet fordítva is, bár egyik esetben sem szabad a konklúziót véresen komolyan venni. Ez csak egy elmélet! :)

Szemöldök elmélet Tovább

Buli a Parkban

július 7.

Tegnap a Péterfy Bori és a Love Band koncert után indultam volna haza a Parkból, amikor megpillantottam egy zavart férfit, kezében nejlonzacskóval, ahogy a buszmegállóban, a bejárattól 5 méterre szívja a szívnivalóját. Az emberek keresztülnéztek rajta, még csak egy szánakozó pillantásra se méltatták őt.

budapest-park-koncert-2.jpeg

Gondoltam, beszólok a szórakozóhely jegypénztárába, majd ők talán segítenek neki. Mint kiderült, majdnem minden nap látják, van egy "csaja", és ami a legrosszabb, egy gyereke is. Próbálták már elküldeni, de visszajött, kidobták a zacskóját, kikukázta, kihívták a rendőröket, de elszaladt. Az egész beszámolónak olyan szaga volt, mintha egy kiírthatatlan gyömnövényről lenne szó, mintha elfelejtették volna, hogy elvégre ő is egy emberi lény. 

Mivel borzasztóan rossz állapotban volt, felhívtam a mentőket. A diszpécser nem vett engem túl komolyan, megkért, hogy kérdezzem meg a férfit, hogy szeretné-e a mentők segítségét kérni, mert különben nem jönnek ki. A válasz eyértelmű volt, azért megköszöntem, és letettem. Próbáltam hívni 0-24-es drog segélyvonalakat, de sehol nem vették fel a telefont. Sajnos nem nagyon jutott eszembe más, amit tehetnék, ezért buszra szálltam és hazajöttem, azonban még mindig borzasztóan érzem magam.

Tudom, hogy rajta kívül még ezer hasonló lélek kóborol az utcán, de basszus, ha ez az ember kiszámíthatóan minden este ugyanazon a területen, egy fiatalok által látogatott szórakozóhely előtt flangál, és minden este totál készre higítózza magát az emberek szeme láttára, akkor miért nem lehet rajta segíteni?! Nem ez lenne az érdeke neki is, és a Park vezetőségének is? Vagy az a megoldás, hogy megvárják, amíg egyik este a kerékpár tároló mellett belefullad a saját hányásába, miközben az emberek odabent felhőtlenül buliznak mintha mi sem történt volna? Sajnálom, hogy ennyire elfordulunk, mi emberek egymástól, és remélem, hogy rövid időn belül megoldódik ez a hülye helyzet.

Buli a Parkban Tovább

KÖRF

július 7.

A MusicPlus által ellátogathattam az idén második alkalommal megrendezett Kőrös Körül Ifjúsági Fesztiválra, azaz a KÖRF-re. Riporter társammal, Annával - így visszatekintve - túl korán indultunk le Békéscsabára, de így legalább még beülhettünk egy ottani étterembe. Hiba volt, borzalmas volt a kiszolgálás, a kaja, minden. Mindegy.

Fél négykor értünk le, és gyakorlatilag nem találtunk a fesztivál helyszínén semmit, csak a hőség elől menekülő bentlakók üres sátrait, néhány kókadt piapultot, és egy félkésznek látszó színpadot. Szerencsére egy kedves barátom, Jázmin, aki újságíró, meghívott minket a sátrába, ahol egy egész szerkesztőség volt berendezve internettel, laptopokkal, internettel, kávéval és internettel. Ott egy kicsit összekapartuk magunkat, aztán elindultunk sétálni. Városi gyerekek lévén óriási élmény volt megfigyelni a szamarak, kecskék és malacok ólját, de az őzikék kifutójánál is megálltunk egy időre. Felfedeztük az ottani kastély romjait, tettünk egy laza kört az erdőben, és mire visszaértünk, már beindult az élet a fesztiválon. 

397075_266669430053701_736823659_n.jpeg

Szerencsére az Esti Kornél koncert alatt lement a nap, és vitte magával a kibírhatatlan hőséget is, úgyhogy Annával nyugodtan munkába tudtunk állni. A fellépők nem tudtak az érkezésünkről, ezért egyesével kellett elkapnunk őket, és ledumálni velük a dolgot. Ez az Esti Kornélnél, és a Boheminan Betyars-nál még nem volt nagy probléma, azonban a Compact Disco és a Soerii és Poolek már keményebb dió volt.

Előbbinél szabályos telefonláncot kellett indítanom, azonban végül, a fellépésük után sikerült elkapnunk az addígra már egyáltalán nem szomjas Csabát és Begit, akikkel készítettem egy komolynak egyáltalán nem nevezhető interjút. Ezután a program szerint már rég kezdenie kellett volna a Soerii és Pooleknek, de a managerük még a színpad mögött rohangált, és próbált pengetőt szerezni. Sajnos addigra már mindenki lelépett, akinek esetleg lett volna, de én nem haboztam, fogtam egy régi plasztik kártyát és egy ollót, és gyorsan csináltam párat.

"Tessék, három pengető. A koncert után csinálhatnánk egy interjút?" - mondtam én, a válasz pedig egyértelmű volt. A fergeteges show, és két, a csirkétől szerzett  abszint után a backstageben végül elkészült a Soerii és Poolek interjúnk is, akikről kiderült, hogy még a legszerényebb backstageben is oltári afterpartyt tudnak csapni maguknak. 

Összességében jól éreztem magam a KÖRF-ön, azonban a hangulatot nagyon megpecsételte, hogy még csak másodszorra rendezték meg a pósteleki fesztivált. Rossznak egyáltalán nem volt rossz, azonban néhány dolgon van még mit javítani. Abszolút van létjogosultsága a rendezvénynek, és szerintem pár éven belül felfejlődik például a Hegyalja, vagy a SZIN szintjére. Az általunk készített anyagokkal hamarosan találkozhattok a MusicPlus-on.

KÖRF Tovább